Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 6 (28. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP):
1267 A törvényhozás mindig törekedett is arra, hogy ez a három szempont érvényesüljön a megalkotott jogszabályokban, legyen az akár törvény, akár alacsonyabb rendű jogszabály. Ennek a jegyében nem lehetett például csak két év várakozási idő után bevezetni az érettségi reformot, mert nem lehetett olyan hátrányos helyzetbe hozni a már gimnáziumban ülőket, hogy ne tudják, hogy mire készüljenek. Tehát ez egy általános szempont volt mindig is a törvényhozásban, hogy legyen kellő idő a felkészülésre, ne érje hátrány, ne legyen igazságtalan az új jogszabály a később jövőkkel kapcsolatban. Megkockáztatom, az érettséginél az ember életében fontosabb fordulóp ontot jelent az, amikor nyugdíjba készül, hiszen elmenőben vagyunk már az aktív élettől, és nem tudjuk, hogy mi vár még ránk. Az anyagi biztonságnak, a kiszámíthatóságnak talán itt sokkal nagyobb szerepe van, mint fiatal korban, amikor az ifjúság még sok p roblémát meg tud oldani. Húszharminc éves képviselőtársaimat még nem érinti meg a nyugdíjazás gondolata - nincsenek is itt az ülésteremben ilyen fiatalok. Kár, pedig ők is el fognak jutni eddig, kívánom nekik. Negyvenéves korban az ember már elkezd ezzel foglalkozni, ötvenéves kor után pedig már számolgat. És ez a nyugdíjreform éppen ezt az ötvenéves korosztályt sújtja igazságtalanul, mert más vár rájuk, mint ami várna, ha néhány évvel történetesen idősebbek lennének. Ezért tehát ez a nyugdíjreform nem fel el meg a kiszámíthatóságnak, mert egészen más kondíciókat teremt 2008, 2009 és 2010 után, mint amit a jelenleg érvényes nyugdíjszabályok teremtettek. (21.10) Csorbul a biztonság követelménye is az említettek miatt, az igazságosság követelménye pedig amiatt , hogy - ahogy ezt már több képviselőtársam elmondta előttem - egész korosztályokat hoz pótolhatatlan és orvosolhatatlan hátrányos helyzetbe. Ezért tehát ez a törvényjavaslat elfogadhatatlan több ponton. Elfogadhatatlan például ott, hogy a nyugdíjakat másk épp számolják ki két év múlva az akkor nyugdíjba menőknél - ahogy ez már szintén többször elhangzott , és ez évente körülbelül 70100 ezer forint mínuszt jelent azoknak, akik pechükre egykét évvel később születtek. Nem véletlen, hogy a Kereszténydemokrat a Néppárthoz egyáltalán nem köthető országos napilap is már ilyen tanácsokat ad az embereknek, hogy menjenek nyugdíjba minél előbb, mert különben olyan hátrányuk lesz, amit utána egészen halálukig nem fognak tudni orvosolni. Elfogadhatatlan az is, hogy az egyszer már megszerzett nyugdíjból további levonásokat eszközöljenek akkor, ha munkát vállalnak mellette. Az összevont nyugdíjra és bérre gondolok, amit egyszer már megszüntetett a törvényhozás, és most ismét nagyon hátrányos helyzetbe taszítaná a nyugdíj mellett sokszor kényszerűségből munkát vállalókat, akik pedig ugyanakkor sokszor nagyon hasznos munkát végeznek. Elfogadhatatlan amiatt is, hogy akik idő előtt kénytelenek nyugdíjba menni, azok megint csak forintban, tízezrekben kifejezhető hátrányokat sze nvedjenek. Ezek a hátrányok, amelyeket már sokan elmondtak előttem, évi 205070 és 100 ezer forintot jelentenek, évente ennyit, és nem egyszeri 19 ezer forintot, mint az az ominózus 2002es, sokszor felemlegetett történet. Az idő előtt való nyugdíjba vonu lás lehetősége is erősen beszűkült éppen a mellette vállalható munka miatt. Egy diplomás ember lényegében megfosztódik attól a lehetőségtől, hogy 62 éves kora előtt nyugdíjba menjen, hiszen 24 éves korban szerzünk diplomát, a 38 éves munkaviszony éppen 62 évre jön ki. Ha hozzáadjuk az egyetemi éveket, akkor tudjuk, hogy ez több, de ha korábban nyugdíjba akar menni, és emellett munkát vállalni, akkor ismert, hogy milyen hátrányokat szenvednek. Itt térek rá a saját, szűkebb szakmám problémájára, a pedagógusok éra. Én több mint egy évtizeddel ezelőtt még gimnáziumi igazgató voltam, még lényegesen fiatalabban, mint azok a kollégáim, akik akkor 55 évesen nyugdíjba mentek. Nagyon sok olyan beszélgetést folytattam velük, ahol arról számoltak be, azt mondták, és látt am is 55 éves kolleganőimen, hogy ők képtelenek már
