Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 31 (27. szám) - Az egészségügyben működő szakmai kamarákról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. TÓTH ISTVÁN (MSZP):
1112 elmondani hozzászólásaikat, azaz minden párt részéről, minden frakci ó részéről egyegy képviselő úr elmondja, és csak utána következik a kétperces hozzászólásokra lehetőség és mód. Mielőtt azonban megadnám a szót képviselőtársaimnak, megadom a szót Molnár Lajos egészségügyi miniszter úrnak. (Dr. Molnár Lajos: Elnök úr, tév edésből nyomtam meg a gombot, elnézést kérek.) Köszönöm. Akkor elsőként megadom a szót tízperces időkeretben tehát Tóth István képviselő úrnak, MSZP. DR. TÓTH ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! A törvényjavaslat az egészségügyben működő szakm ai kamarákról azt a célt tűzte ki, hogy újraszabályozza és egységes, átfogó keretek közé rendezze az egészségügyben működő három, az Orvosi, a Gyógyszerész és az Egészségügyi Szakdolgozói Kamarát. Jelenleg a kamarai tagság kötelező, és szakmai tevékenység is csak a kötelező tagság megléte esetén végezhető. A javaslat a kamarák tagsági jogviszonyát új elvi alapra helyezi, ennek az a lényege, hogy a tagság önkéntes lenne, így azok lennének a kamarák tagjai, akik önként választják és vállalják az önszabályozás t, az önigazgatásnak ezt a képviseletét, kialakítják és elfogadják működésük alapszabályát. Így az alulról építkező, a valóban hatékonyan és eredményesen működő kamarák tartópilléreit nem az állami feladatok, hatáskörök jelentenék, hanem a tagok általános érdekképviselete és a tagokhoz kapcsolódó szolgáltatások bővítése. A javaslat meghagyja a kamarák hivatásrendi köztestületi rangját és méltóságát. Ezt azért is külön kell hangsúlyozni, mert az egyik leggyakrabban elhangzó ellenérv, hogy egyesületté akarják visszaminősíteni a kamarákat. A törvényhozónak ez nem áll szándékában, ha ugyanis ez lenne az igazi szándék, akkor éppenséggel nem kellene külön törvényt alkotni. A köztestületi rang kötelező tagság nélkül is megalapozhatja az erős kamarákat. Ilyen jól mű ködő, kötelező tagság nélküli köztestületek például a Kereskedelmi Kamara vagy a Magyar Tudományos Akadémia. A javaslat egyik fő célja egy olyan áttérés is, amely a későbbiekben a minőségbiztosítás és minőségellenőrzés állami rendszerének kiépítésére kívá nja a közforrásokat fordítani. Ezért több kamarai hatáskör is megváltozik, kikerül a működési nyilvántartás vezetése, a szakmai tevékenység engedélyezése pedig átkerül az ÁNTSZhez. Az etikai eljárások lefolytatására pedig valamennyi egészségügyi dolgozó e setében - a kamarai tagságtól függetlenül - egy új fórumrendszer lenne illetékes. Az országos etikai tanács az etikai szabályokat egységes normarendszerbe foglalná, ez lenne az a rendtartás, amely az egészségügyi miniszter jóváhagyását követően jogszabály formájában jelenne meg. Maga a javaslat egyébként 9 fejezetben, 36 paragrafusban rendszerezi a kamarák rendszerét, feladat- és hatáskörét, szervezeti felépítését, tisztázza a választásra, visszahívásra, összeférhetetlenségre, tisztségmegszűnésre vonatkozó rendelkezéseket, összefoglalja a tagsági feltételeket, a tagok jogait, kötelezettségeit, a tagsági viszonyok felfüggesztésének, megszűnésének eseteit, és foglalkozik a pénzügyi forrásokkal is, valamint leírja az etikai eljárások rendjét, jogorvoslati lehet őségeket. Tisztelt Ház! Ahogy az már az előzőekben is szóba került és várható volt, a kamarák és az ellenzéki pártok hevesen támadták és támadják a javaslatot, súlyos demokráciasérelemről, politikai megtorlásokról, mögöttes szándékokról, a kamarák megszünt etéséről, jobb esetben is kiüresítéséről beszélnek, ahogy ez elhangzott. Így volt ez az egészségügyi bizottság vitáján is. (17.30) Nem szeretnék belemenni a politikai retorzió, bosszú, megtorlás, mögöttes szándékok vitájába. Annyit talán le lehet szögezni, hogy a kamarák - tisztelet a kivételnek - az egészségügyi dolgozók hathatós általános érdekképviselete mellett, néha helyette, sokszor inkább csak a saját testületi, szervezeti, időnként politikai önérdek érvényesítését folytatták. Az sem vitatható, hogy a jövőbeni egészségügyi változások sokkal erőteljesebb minőségvédelmi, minőségbiztosítási munkát igényelnek, a szakmai minőség biztosítása már nem a beteg és az
