Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 31 (27. szám) - Az egészségügyben működő szakmai kamarákról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszter, a napirendi pont előadója:
1108 ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Tisztelt Országgyűlés! Több jelentkezőt nem látok a monitoromon. Most megkérdezem, hogy kíváne még valaki részt venni az általános vitában. (Nincs jelentkező.) Nem. Tekintettel tehát arra, hogy több felszólaló nem jelentkezett, az általános vitát elnapolom, folytatására és lezárására a következő ülésünkön kerül sor. Az egészségügyben működő szakmai kamarákról szóló törvényjavaslat általános vitája ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Tisztelt Országgyűlés! Most soron következik az egészségügyben működő szakmai kamarákról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/1036. számon, az alkotmányüg yi bizottság ajánlását pedig T/1036/2. számon kapták kézhez a képviselők. Most megadom a szót Molnár Lajos egészségügyi miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának, 15 perces időkeretben. Miniszter urat illeti a szó. DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszt er, a napirendi pont előadója : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem először kerül törvényhozási céllal törvény az egészségügyben működő kamarákról az Országgyűlés elé. Az Orvosi, a Gyógyszerész és az Egészségügyi Szakdolgozói Kamara eddigi tev ékenységének, működésük tapasztalatainak értékelése alapján megállapítható, hogy a köztestületi szerveződési hagyományokra is figyelemmel szükség van a köztestületi kamarai rendszerre. Ugyanakkor az elmúlt é vek tapasztalatai azt igazolják, hogy változásra is szükség van, elsősorban azért, hogy a kamarák erejét a tagság, az önszerveződő tagság, és ne a politika, a hatalom határozza meg. A Magyar Orvosi Kamara és a Magyar Gyógyszerész Kamara 12 éves működési ta pasztalatai nem minden tekintetben támasztották alá a korábbi szabályozást. (17.10) A legtöbb vitát az úgynevezett kényszertagság és a kamarák feladatainak ellátása váltotta ki. E problémák felülvizsgálatának eredményeként készült el a törvényjavaslat. Mag yarországon a nyolcvanas évek végén indult meg a hazai, korábbi hagyományokon alapuló hivatásrendi szervezetek, a szakmai kamarák újraszervezése. Ebben az időben, mondhatnám úgy: a kezdetben a kamarák önként szerveződő testületként sikeresen működtek. Csak emlékeztetném önöket, hogy ebben az időben, a kilencvenes évek elején érte el az önkéntes tagsággal működő Gyógyszerész Kamara, hogy az állami patikarendszer privatizációja végbemenjen, nagyon helyesen úgy, hogy abban a gyógyszerészek előjogokhoz jussanak . Ehhez nem kellett kötelező tagság, az önkéntes tagság ereje garantálta mindezt. 1994től a kamarai tagság kötelezővé vált. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy egy idézettel folytassam: “Az önkéntesség hiánya miatt nem bontakozhatott ki kellően a ka marák önkormányzati jellege, nem érvényesült maradéktalanul a demokratikus önigazgatási elv.” Mondta mindezt 1999 szeptemberében az Orbánkormány gazdasági minisztere a gazdasági kamarákról szóló hasonló törvényjavaslat vitájában. Ekkor szüntették meg ugya nis a kereskedelmi és iparkamarai kötelező tagságot. Látható, hogy ezt a megállapítást nem mi fogalmaztuk meg először, de egyetértünk vele. Más országok tapasztalatait is vizsgálva azt láthatjuk, hogy a kötelező tagsággal működő szervezeteknél mindig hason ló jellegű problémák fordulnak elő. Az önkéntes alapon felépülő szerveződések esetén mind az önszabályozás szakmai tartalma, mind pedig annak önkéntes érvényesítése jobb, demokratikusabb, nagyobb hatékonysággal képes működni.
