Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 31 (27. szám) - Egyes, az egészségügyet érintő törvényeknek az egészségügyi reformmal kapcsolatos módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. IVÁN LÁSZLÓ, az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
1028 A “hol” és a “hogyan” kérdésénél a várólisták esetében a nyilvános és egyenlő esélyeket biztosító lehetőségnek tekintjük, tehát támogatjuk, a beutalási rendsze r szabályozását is támogatjuk, és szorgalmazzuk azt, hogy ez is ellenőrizhető módon történjen. Nálunk is vitát váltott ki a művi meddőség kérdése. Egyetértettünk abban, hogy az emberek önrendelkezési jogának a maradéktalan érvényesülése lehet az egyedül el fogadható megoldás. Összességében tehát a többség támogatja a kormány szándékát az egészségügyi rendszer átalakítására, és a magunk részéről módosító javaslatokkal kívánjuk ezt még teljesebbé és kerekebbé tenni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárto k soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : A kisebbségi véleményt Iván László képviselő úr ismerteti. DR. IVÁN LÁSZLÓ , az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője : Igen tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Azé rt fogalmaztunk meg az ifjúsági, szociális és családügyi bizottságban kisebbségi véleményt, mert a felvetett javaslatainkkal és gondolatainkkal nem értett egyet 16 képviselőtársunk, és mi 13an kisebbségben maradtunk. Mi is a lényege ennek a kisebbségi vél eménynek? A kisebbségi véleményünk lényege az, hogy a törvénytervezet, amely megoldást keres egy deficites egészségügyre, megoldást keres egy fenntartható egészségnek és egy fenntartható életminőségnek a biztonságához, pontosan azokat a nagyon fontos szemp ontokat nem tartalmazza, amelyek a mindenkori ember számára, a mindenkori rászorult számára és a mindenkori gondozásra, ellátásra szoruló embernek korának megfelelő formában, korspecifikusan és egyáltalán az embercentrikusság szempontjából megfelelő rendel kezéseket tud majd biztosítani. A három felosztás, a három szintje a tervezetnek önmagában jelzi, hogy egy konstruktum, amely nagyon bürokratikusan és nagyon összekeverve bizonyos fogalmakat és lehetőségeket, próbálja megoldani az ellátást, mégpedig abból kiindulva, hogy szigorúan körülírja, hogy a biztosított az Ealap terhére mit vehet és milyen mértékben igénybe. Ez önmagában egy nagyon fontos dolog, ugyanakkor tartalmaz olyanokat, mint egy várólista, vizitdíj, kórházi napidíj, az ellátó intézmény válasz thatóságának jogosultsága járóbetegszakellátáshoz, kórházi ellátáshoz egyaránt. Rendkívül bürokratikus, rendkívül bonyolult, csaknem áttekinthetetlen módon foglalja ezt össze, a kedvezményezettséget hasonlóképpen kezeli. Lényegében a kisebbségi véleményün k hiányolja azt, hogy a törvénytervezethez a szükséges előkészítő, felelős, szakszerű előtanulmányok, modellvizsgálatok és a garantáló előszámítások nem ismeretesek. Hatékonysági és megvalósulási feltételezései nem nyugszanak valós strukturális átalakításo kon. A várható, minden korosztályt érintő, de az időseket különösen sújtó anyagi terhek veszélyeztetőek. Semmiféle becslés a terhek növekedésére, az infláció alakulására, a nyugdíjak és a fogyasztói kosárra, mi több, a megélhetési kosárra vonatkozóan nem k erültek előtérbe. Nem ismeretesek - és ez nagyon fontos megállapításunk - az átmenetet segítő módszerek, tájékoztatási lehetőségek a mindennapi rászoruló ember részére. Az Európai Unió bizottságai és számos dokumentuma tartalmazza azt a meghatározó közös c élt, amihez kellene a tervezetnek igazodnia. Nevezetesen, esély közelivé kell tenni mindenképpen a hozzáférhetőséget. Nem csak esélyegyenlőségről van itt szó; magas szintű és szükséges minőséget kell biztosítani, finanszírozhatósági megbízhatósággal együtt . Hiányoljuk a szektorsemlegesség, az átjárhatóság, a magánszakorvosi igénybevételre vonatkozó tételeket. Nem tartalmazza, és messze esik a magyar valóságtól, hogy hogyan képzeli el a hálapénz visszaszorítását. Egyszóval, nem embercentrikusan tervezték ezt a tervezetet. Úgy tűnik, hogy az utánfutószervizelés egy deficitkezelés megoldását szolgálja; feltétlenül fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy ezt ilyen formában megoldásképpen nem tudjuk elfogadni.
