Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 4 (12. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - RÓZSA ENDRE (MSZP):
1000 Köszönöm szépen, képviselő úr. Most felszólalásra következik Rózsa Endre, a Magyar Szocialista Párt képviselője, tízperces időkeretben. Megadom önnek a szót, képviselő úr. Parancsoljon! RÓZSA ENDRE (MSZP) : Tisztelt Államtitkár Úr! Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Visszatérve a törvényjavaslat vitájára, szeretnék ellenzéki képviselőtársainkhoz szólni, mégpedig a tekintetben, hogy miért is ajánljuk mi, kormánypárti képvise lők a közoktatási és felsőoktatási törvény módosítását elfogadásra és az önök támogatására. Azért, mert további lépéseket tesz ez a törvényjavaslat az esélyegyenlőség és az igazságosság irányába, mert törekszik a teljesítmény és a felmutatható munka elisme résére. Ugyanakkor a törvénymódosítás természetesen azt is jelenti, hogy elismerjük a korábban általunk alkotott törvények hibáit és gyengéit is. A két törvénymódosítás a reformok sorába illeszkedik be. Reformértékű, ugyanakkor tudjuk azt, hogy a reformfol yamatot nem zárja le. Mindezeknek természetesen előzménye van, mégpedig az előző négy évhez kapcsolódóan a világnyelv program, a kétszintű érettségi bevezetése, a felvételi megszüntetése a felsőfokú oktatási intézményekbe, a bolognai képzésre való áttérés . A törvénymódosítás javaslatot tesz olyan módosításokra is, amelyekben a vizsgaformákból kiiktatja az alapműveltségi vizsgát. A törvénymódosítás a vizsgák rendszeréből kiveszi ezt a vizsgaformát, amely valójában 1993ban került be a törvénybe. Az alapműve ltségi vizsgát egyébként először 2008ban lehetett volna megkövetelni a tanulóktól. Az általános iskola 8 évfolyamos működése miatt a vizsga azonban elvesztette jelentőségét. Eredeti célja szerint az alapműveltségi vizsga zárta volna le a 10 évfolyamos kép zést, és a szakképzésbe történő belépés egyik előfeltétele lett volna. Tisztelt Parlament! A törvénymódosítás újabb lépéseket tesz az esélyegyenlőség irányába. Az alapozó képzési szakaszba emeli a nem szakrendszerű képzést. Ez azt jelenti, hogy igazságos, mert megadja a lehetőséget arra, hogy a pedagógus dönthessen az oktatási intézmény szintjéhez, a tanulócsoport szintjéhez és a tanulók képzettségi szintjéhez való képzési irányról. Igenis mi azt akarjuk, hogy a kisiskolák, a kistelepülések iskolái megmarad janak. Ezt szolgálja a partneriskolai hálózat kialakítása. Ugyanakkor ez nemcsak esélyteremtő, hanem igazságos is, mert a központi költségvetés terheinek csökkentésével akarjuk ezt megoldani. A legkisebb létszámú iskolák esetében az igazgatás, az irányítás szükség esetén a kistérségi központba kerül. Hallhattunk erről a miniszter úrtól is az expozéjában. Ez a törvényjavaslat esélyteremtő, mert javaslatot tesz a partneriskolai programra. Köztudott az, hogy a kistelepüléseink egy részének iskolái szerény tanu lólétszámmal működnek. A módosítási javaslat során úgy takarítjuk meg az adóforintokat, hogy megőrizzük a kisiskolákat, ösztönözzük együttműködésüket, ösztönözzük a kistelepülések ilyen irányú együttműködését. Összevonjuk az irányítást, az igazgatást. Elős egítjük a kistérségi rendszerek együttműködését. Úgy gondolom, idekívánkozik az a gondolatsor, hogy az oktatási intézmények tekintetében sajnos nem most kell arról beszélni, hogy bizonyos intézményhálózat elsorvad és csökken, hanem ha azt mondom, hogy az 5 00 fő alatti települések száma 1015, és ebből az 1015 településből csak 224ben működik óvoda, és 117ben általános iskola, ez figyelmeztető szám. Ugyanakkor megdöbbentő adat az, hogy a 300 főnél kisebb lélekszámú települések száma 576, és mindössze 4,7 sz ázalékában van óvoda, 2,4 százalékában általános iskola. Tehát az a célunk, hogy az itt élő tanulókat próbáljuk olyan irányba a képzés tekintetében segíteni, amellyel a színvonalat meg tudják őrizni, illetve a képzési formát is. Esélyteremtő a
