Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 4 (12. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - BENCSIK JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - KORMOS DÉNES (MSZP):
993 BENCSIK JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Képviselőtársaim! Szabó képviselő úr nagyon szereti a buktatás szó használatát, mintha az valami szükséges büntetés lenne. De nem büntetés jellege van az osztályismétlésnek, hanem a z segítséget nyújt azoknak a tanulóknak az előmenetelében, biztonságos továbbhaladásában, akiknek még bicegős a tudásuk. Arató államtitkár úr azt mondta, hogy a mai oktatási rendszerben a negyedik év végére minden diák többékevésbé elsajátíthatja az alapv ető készségeket az írásban, az olvasásban és a számolásban. Akkor miért van szükség mégis arra - ahogy a szöveges indoklásban megfogalmazásra került , hogy a megalapozottság, a hatékonyság, a készségek javítása érdekében még az 56. osztályban is olvasáss al és számolással kell foglalkozniuk a gyerekeknek? Talán éppen azért, hogy az általános iskola alsó tagozatában szolgálatot teljesítő pedagógusok az 56. osztályban is taníthassanak, és az esetlegesen megvalósuló és jelen lévő demográfiai folyamatokat leh essen ezáltal ellensúlyozni, és ennek következtében költségvetési megtakarításokat lehessen elérni a pedagógusok elbocsátásával? Vagy ha nem erről van szó, és nem tudjuk megoldani a problémát úgy, ahogy azt Szabó képviselőtársam mondta, akkor előfordulhat az, hogy nyolc esztendő múlva, még esetleg kétciklusnyi szocialistaszabad demokrata kormányzás után Magda rektor úr majd azon fog csodálkozni, hogy egy olyan törvénymódosítás kerül ide, amely szerint az egyetemi és a főiskolai oktatásban kell az írás és a z olvasás alapkészségeit elsajátíttatni a fiatalokkal? ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Kormos Dénes, az MSZP képviselője. Parancsoljon! KORMOS DÉNES (MSZP) : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Örülö k, hogy sokat beszéltünk felsőoktatásról és tandíjról. Ma a magyar alapfokú oktatásba bekerülő gyerekek egy jelentős része, mintegy 2025 százaléka speciális segítség nélkül potenciális vesztes. Nem az a kérdés, képviselőtársam, hogy vane bukás vagy nincs , hanem az, hogy miért nem sikerül teljesíteni a követelményeket. Az a kérdés, hogy mi ennek az oka. Részképességzavar? Szociokulturális hátrány? Ezernyi oka lehet. A lényeg az, hogy az okot szüntessük meg. A lényeg az, hogy a fejlesztést hozzátegyük. Óriá si tévedés az sajnos, hogy a negyedik évfolyam végére minden általános iskolás gyerek esetében a szükséges alapkészségek és képességek kialakítása elvégezhető. És valóban jó a példa, hogy azokban az országokban, ahol a mérések a különböző teljesítményekben jó eredményeket mutatnak, ezeket kitolják. Nem mindenkinek van erre szüksége, de jó néhány gyereknek szüksége van. És erről szól ez a törvény azzal, hogy a nem szakrendszerű oktatásban legyen erre munkaidőalap, és legyen ez tervezhető. Én nagyon tisztelem a falusi pedagógusokat, kollégákat, akik ilyen hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkoznak. Kérem, tisztelt kollégáim, anélkül, hogy elrendeltünk volna két órát vagy négy órát, nem két órát, nem négyet foglalkoznak velük, nem kötelező óraszámban, hanem az on kívül, pontosan azért, hogy a megfelelő szintre eljussanak! Ezt szervezetté kell tenni, szakmailag meg kell támogatni, és el kell ismerni a munkájukat különböző minőségi bérezéssel és egyebekkel. Ez a tervezet egyébként még azzal is segít ezen, hogy a k omprehenzív rendszerű, folyamatos továbbtanulást és továbbhaladást biztosító egységes iskola intézménye is benne van. Beszéljünk már a lényegről, és ne álpolitikai kérdésekkel vigyük el a legfontosabb kérdésekről a vita menetét! Köszönöm szépen. (Taps a ko rmánypárti oldalon.)
