Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 4 (12. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - ÉKES JÓZSEF (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
991 Köszönöm szépen. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Kettőperces felszólalásra következik Ékes József, a Fidesz képviselője. Parancsoljon! ÉKES JÓZSEF (Fidesz) : Nagyonnagyon köszönöm, elnök úr, és köszönöm Magda Sándornak, hogy az előbbi kérdéseimre a választ ú gy adta meg, hogy nem tartalmazza maga ez a törvény. De az államtitkár úrnak is mondom: ma a MagyarEurópai Üzleti Tanács tagjaival volt a bizottságnak egy komoly diskurzusa, megbeszélése, és tudja, ott is mit hiányoltak a magyar üzleti élet szereplői? Azt , hogy a kormányzat részéről nincs meg egyfajta hosszú távú stratégiai cél megfogalmazása. Mihez tessenek igazodni egyáltalán? Mihez igazodjanak maguk a tanulók egyáltalán? Milyen célokat fogalmazzanak meg, milyen víziókat fogalmazzanak meg? Ne haragudjon meg, hogy ennyire eltérek tőle, de itt jön be az, hogy ma ők is úgy tartják, hogy az állampolgárok irányában megszorítások vannak, a gazdasági társaságok irányában adóterhek növekedése van, az iskoláztatás területén tandíjnövekedés van, de önmagában a vers enyszféra számára a magyar oktatási rendszer a hiányszakmák kérdésében nem ad válaszokat és megoldásokat. Maga az egész rendszerünk sajnos nem ad választ és megoldást, és egyáltalán maga a gazdasági élet szereplői is emellett még kihangsúlyozzák azt is, ho gy egyszerűen ebben az országban sem célokat, sem víziókat nem lehet megfogalmazni, mert sajnos ezek a lépések, ezek a történések nem a hosszú távú fejlődés, fejlesztés irányába hatnak, hanem pontosan ellentétes lépéseket fognak kiváltani, nemcsak számukra , hanem az állampolgárok irányában is. (15.50) Egy szegény háromgyermekes család - tessék belegondolni! - mernee még egyszer három gyermeket vállalni, ha ilyen tandíjterhek is párosulnak mellé? Ugye, nem biztos? Ön sem, államtitkár úr. Egészen biztos, hog y nem. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Szabó Zoltán, az MSZP képviselője. Parancsoljon! DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Bencsik képviselő úr ismét felvetette azt a k orábban már lezártnak hitt kérdést, hogy buktassunk vagy ne buktassunk az első négy évfolyamon. Bencsik képviselő úr, tessék kedves lenni nekem megmondani, ha az első évben az a feladat, hogy a tanuló tanulja meg felismerni a betűket és kibetűző módon össz eolvasni azokat, s a gyerek az év végére eljut odáig, hogy minden betűt felismer, de nem tudja őket összeolvasni - az én kisebbik fiam például ilyen volt, enyhe fokon diszlexiás volt , akkor mit segítünk ezen a gyereken azzal, ha megbuktatjuk és visszakül djük, hogy tanulja meg újra az “o” betűt, amit egyébként már megtanult. Nem az lenne inkább a feladat, hogy az iskola juttassa el oda, hogy összeolvassa? Az első négy évfolyamnak nem az a feladata, hogy állandóan visszaküldjük, hogy azt ismételd meg, amit már megtanultál, hanem az, hogy a negyedik év végére eljuttassuk őt egy meghatározott szintre. Ez a filozófiája annak, hogy nem azt az egyszerű megoldást választjuk, hogy a pedagógus szabaduljon meg egy buktatás árán attól a gyerektől, akit nehezebb megtan ítani olvasni, hanem az isten szerelmére, tanítsa meg olvasni, mert azért van ott! Ami pedig az első négy évfolyamon való alapkészségek elsajátítását illeti: ne legyenek illúzióink, képviselő úr! A magyar társadalomban a funkcionális analfabéták aránya - v agyis
