Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 4 (12. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. MAGDA SÁNDOR (MSZP):
983 Úgy gondolom, hogy a felsőoktatás olyan időszakban van, és a rendszerváltás óta ez kormányoktól függően, de minden időszakban csak nyomás alatt, ahol a nyomás... - minél több hallgatót bevonni, és nem ilyen arányban növelve a fels őoktatás költségeit, lehetőségeit. Ha ezt bármelyik négy évre megnézzük, ezzel a kényszerrel végigmentünk. Ebből adódóan ma azt kérdezzük, hogy ki ér többet, mitől versenyképesebb valaki. A tudásától. Mi a versenyképes tudás? Az, amit a munkaerőpiac elisme r, és az, amit a nemzetközi munkaerőpiac elismer. Az pedig a nyelvismeret. Azt gondolom, hogy ebben a vitában legalább abban egyet kell értenünk, hogy egy nyelv kötelező ismerete mindenképpen szükséges. A kis nemzeteket említjük: Belgium, Finnország. (15.2 0) Mivel érték el a fejlődésüket? Rákényszerítették, hogy a nemzeti nyelv mellett még egy nyelvet, de lehetőleg többet beszéljenek. Volte tandíj korábban? Mi van a tandíjkérdéssel Európában? Igen, hallottuk Almássy Kornélt is, a kisebbség, a kisebb csopor tok nem fizetnek, alig hét országban nem fizetnek Európában tandíjat, vagyis az országok többségében a tandíjat bevezették, mindenki másként. Természetesen mi is keressük a jobb megoldást. Volt Magyarországon is tandíj '96ban. Kétezer forint volt, sokan a zt mondták, hogy gyakorlatilag jelképes. Ebben az időszakban, ha visszaemlékeznek rá, 2 ezer volt a minimum. Minden főiskola, egyetem szaktól függően annyit kért efölött, amennyit el tudott fogadtatni. Ismerek olyan karokat, szakokat, ahol ez 810 ezer for intra felment. Kérem szépen, nem jelentkeztek kevesebben, sőt ezek voltak a versenyképes szakok - tehát volt ilyen. Természetesen nagy hiba volt, hogy akkor nem volt mellétéve a tandíjhitel, a hitel lehetősége. Ebből adódóan majd jött, választási szempontb ól, azt hiszem, hogy a tandíjat eltöröljük. Majd utána mindenki azt várta, hogy mikor lehetne ezt újból megfogalmazni korszerűen, konszenzussal. Úgy gondolom, ha közös teherviselésről beszélünk, akkor a tandíj elkerülhetetlen. Természetesen azt kell megnéz ni, hogy miként lehet ezt a hallgatók érdekében, a hallgatók irányába elvinni. Egyetértek azzal, amikor a HÖOK azt kéri, hogy szeretné végigkísérni. A Rektori Konferencián is azt képviselem, hogy a maradék 50 százalékában is tudja a hallgató, a hallgatói ö nkormányzat azt megnézni, hogy az a maradék 50 százalék ténylegesen a hallgatók érdekében kerüljön felhasználásra. Kérem szépen, álszentség volt az, amikor 2001ben a gyesesek kötelező tandíját eltörölték. Azt mondták, hogy majd megtérítjük. Melyik kormány térítette meg? A Medgyessykormány. Vagyis úgy vettük el a gyesesek költségtérítését, hogy azt mondtuk, itt van főiskola, itt van egyetem, tedd meg magad. Most nem szeretném, ha hasonló helyzetek ismétlődnének meg, vagyis azt gondolom, ha valahol valamit meghirdetünk, amellé a költségvetés mögé kell tenni. Mindenképpen mobilitást indukálónak tartom azt, ha a hallgató fizet. Költségtérítés: megint szeretném elmondani, képviselőtársaim, '97ben volt lehetőség rá. A 100 százalékon belül a 70 százalék tanulmán yi eredménytől függetlenül nem fizette a 2 ezer forintot sem, a másikkal fizettettük a költségtérítést. Tudomásul veszi a hallgató. Úgy gondolom, a költségtérítéses hallgatók közé kell elmenni. És megint a tévénézőknek: van egyetlenegy szak, az orvosi, aho l ilyen magas a költségtérítés. Magyarországon a költségtérítés átlaga 300 ezer forint, a közgazdasági, műszaki, agrárképzéseket mondom, csak azért, hogy a tévénézők ezzel tisztában legyenek. Egy szak van, ami kiemelkedő a költségtérítésben, az orvosi. A m ásik: ez a kormány felvállalja azt is, hogy a diákhitel összegét növeli. Hiszen 10 százalékkal, 10 ezer forinttal nő a diákhitel. Körülbelül ezt jelenti, igen, a 10 ezer forint annyi, mint 120 ezer forint, ha így nézem. Vagyis az, amit tandíjként befizet, nem a szülőtől várja el,
