Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 4 (12. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz):
977 A gettósodással kapcsolatosan: az én fordításomban nem cigány gyerek, hanem gyerek marad ott a településen, gyerek, akit okítani, tanítani, jóra nevelni, tisztességre nevelni, és adott esetben egészséges életmódra nevelni kell. Ezért van különbség talán egy falusi tanító és egy városi tanár között, képviselőtársam. A másik megközelítés: ma volt az Európai Unió bizottság ának ülése, ahol a Magyar Európai Üzleti Tanács tagjaival folyt egy diskurzus, ahol ők saját maguk elmondták, hogy a magyar munkaerő az uniós mérleg szerint is a kiválók közé tartozik a kreativitásban, problémamegoldó készségben és a minőségi teljesítményb en. De itt szeretném emlékeztetni az államtitkár urat is arra, hogy amikor az ingyendiplomáról beszélt még az előző ciklusban, akkor is ez a kormány működött, akkor teljesen más megközelítésből próbálta védeni a mundért, most, hogy fizetőssé válik, most me gint más megközelítésből védi a mundért. Talán célszerűbb lenne egyenesen, előre nézve, haladva, és talán néha az ellenzéki képviselőknek is a javaslatait megfogadva. Csodálkozom Sándor Klárán, valószínűsíthetően az ép testben ép lélek, mert amikor egy gye rmeket tanítanak... - és itt lehet, hogy Fekete István író is megharagudna ránk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , ha nem tudnánk azt, hogy a béka miért zöld, vagy miért ugrál , vagy a sikló miért siklik. Mert azt hiszem, ez is ho zzátartozik a magyar tanításhoz. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót László Tamás képviselő úrnak, Fidesz. Tessék, képviselő úr! LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Ehhez a kistelepüléseken levő tagiskola, vagy egyáltalán iskolavitához szeretnék pár gondolatot még hozzáfűzni. Az 1970es években volt egy úgynevezett országos településfejlesztési koncepció, amelyiknek az egyik atyja éppen Baráth Etele volt, az önök soraiban ülő képviselőtársunk, ő volt az atyja annak a gondolatnak, hogy közel ezer településre mondjuk ki azt, hogy ezek szerepkör nélküli települések. Kérem szépen, ez a gondolat köszön vissza, a szerepkör nélküli települések gondolata, amelyik ugyanazt célozta meg, amit Ángyán József képviselőtársam fölsorolt, szűnjön meg minden, ami fontos azon az adott településen. Egy pillanatra gondoljuk egy kicsit végig, hogy hogyan alakult ki ez a magyar településhálózat. Göcsejben aprófalvak vannak, Nógrádban a hegyek között úgyszintén, az Alföl dön tanyavilág van és így tovább. Nem az iskolarendszert kell az íróasztal mellett elhatározni, hanem a településhálózatot kell megnézni, és annak a sajátosságaira ráépíteni az iskolarendszert. Ezt csinálta, kérem szépen, Klebelsberg Kunó, aki ötezer népis kolát épített - ötezret, az önök elődje, kultuszminiszterként. Az ő kedvenc tanítványa, kedvenc embere volt SzentGyörgyi Albert. Nem véletlenül mondom az ő nevét, SzentGyörgyi Albert Klebelsberg Kunót gazdámként tisztelte. Nagyon jó lenne, ha újra ide tu dnánk eljutni. Ez a SzentGyörgyi Albert, kérem szépen, egy Terény nevű nógrádi falu tanyasi iskolájában járta az elemi osztályokat. Hogy mondhatjuk azt, hogy egy SzentGyörgyi Albert nem olyan iskolában tanult, ami őt a Nobeldíjhoz vitte?! Köszönöm a fig yelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Révész Máriusz kétperces hozzászólása következik. Tessék, képviselő úr! RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz) :
