Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 4 (12. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - BENCSIK JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz):
975 Tisztelt Hölgyek, Urak! A magyar közoktatás, felsőoktatás, szakképzés nem érdemli azt, hogy így beszé ljenek, pénzügyi szándékok mögé bújtassák a szakmai érveket. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez hiteltelen és méltatlan a parlamenthez - ez az önök problémája. Köszönöm szépen, hogy szólhattam. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Ben csik János képviselő úr, Fidesz, hozzászólása következik. BENCSIK JÁNOS (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Szabó képviselő úr figyelmét minden bizonnyal elkerülte az, hogy Magyarország soknemzetiségű ország. Szá mos olyan kistelepülés található a mi országunkban, amely őrzi a nemzetiségi hagyományait, nemzetiségi oktatása van; az ott élő fiatal szülők nem ültetik autóba a gyermekeiket, és nem viszik el a közeli városok iskoláiba, hanem a saját identitásuk megőrzés e érdekében a nemzetiségi oktatási intézményeikbe járatják a gyerekeket. A magyarországi németek kitelepítésének hatvanadik évfordulójához közeli napokban rosszízű az ilyen felszólalás, amely másodízben is megerősítette azt, hogy gettónak, ha úgy tetszik: gettónak nevezi azokat a kistelepülési oktatási intézményeket, amelyekben kevés gyerek van, azért, mert a szülők elviszik a közeli városokba. Azt gondolom, hogy a nemzetiségi oktatási intézményekben, a nemzetiségi településeken ez nincs így, és nem lenne h elyénvaló dolog, hogyha a továbbiakban a felszólalásai során - talán harmadik alkalommal is - megerősítené ezt, főleg egy ilyen évfordulóhoz közeli időpontban. A polgármesterek pedig nem azért vesznek részt itt a vitában, merthogy féltik a saját megélhetés üket, hogy nem lenne fenntartóként mit igazgatni. Azért vagyunk itt, mert a szolgálatunk során megtapasztaltuk azt, hogy csak akkor lehetünk sikeresek, a településünkkel együtt, hogyha a felnövekvő nemzedék megfelelő színvonalú és hatékonyságú oktatásban v esz részt. Tehát a felelősség az, ami itt tart bennünket ebben az ötödik órája tartó vitában. Meglepő számomra egyébként az, hogy a patkó közepén épp az oktatásért felelős miniszter úr nem vesz részt ebben, de legalább az államtitkár (Az elnök a csengő meg kocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) úrnak köszönjük, hogy jelen van. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.) (14.50) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Megadom a szót Ángyán József képviselő úrnak. Tessék, képviselő úr! DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz) : Tisztelt Eln ök Úr! Tisztelt Ház! Valószínűleg Szabó Zoltán képviselő úr szóhasználata nem véletlen. A helyzet ugyanis valószínűleg súlyosabb, mint hogy egyszerűen költségvetési kérdésről lenne szó. Hadd hívjam segítségül az igazság egy szeletének részletesebb föltárás ához Mihályi Pétert, aki Csillag Istvánnal, Bauer Tamással és Bokros Lajossal együtt dolgozta ki a jelenlegi kormány gazdaságpolitikájának alapvetését, az a címe, hogy “Utolsó esély”. Nos, Mihályi Péter a következőt mondja erről a kérdésről. (Olvassa:) Az oktatással kapcsolatban sincs a racionalizációnak alternatívája. Ne zárjuk be az iskolákat a kistelepüléseken? Az orvosi rendelőket is be kell zárni. A postát is. A biztosítók és a bankok már elvonultak onnan. A társadalmi dinamizmus a városiasodásból vagy a járásokká alakulásból áll. Az állam feladata, hogy arra ösztönözze az embereket, mozduljanak el onnan - miniszterelnök úr erre utalt , ahol vannak. Ha falun maradnak, a gyerekeik helyzetét rontják, mert a
