Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 4 (12. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
973 DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : K öszönöm szépen, elnök úr. Én meg azt szeretném visszautasítani, hogy az államtitkár úr ne figyeljen oda arra, amit én mondok. Ezt az ellenzéktől már megszoktam, de hogy ő is megpróbálja rossz híremet kelteni, ezt már kevésbé. (Babák Mihály közbeszólása.) É n a tízperces felszólalásomban elég világosan felvázoltam azt a mechanizmust, hogy nagyon sok kistelepülési kisiskola esetében a településről minden, valamennyire is tehetős polgár már elviszi kocsival a gyerekét a városi iskolába, tehát a helyi iskolában a legrosszabb módúak, a legszegényebbek, nagyon sok esetben romák maradnak. Ezt bátorkodtam gettónak minősíteni, tehát azt gondolnám, hogy a két felszólalás közötti összefüggést azért talán érdemes figyelembe venni. (Babák Mihály: Még egyszer elmondta ugya nazt!) Érdekesebb azonban ennél, amit most Révész Máriusz mondott, hogy ki határozta meg a klasszikafilológia szakos hallgatók számát. Tessék velem számolni, képviselő úr! Aki idé n befejezi a klasszikafilológia szakot, az 2001ben kezdte el, azt a keretszámot 2000ben határozták meg. Nem emlékszik véletlenül, ki volt akkor a miniszter? (Babák Mihály: És tavaly ki határozta meg?) De nem ez az igazi kérdés, képviselő úr! Az az igazi kérdés, hogy hiába határozza meg a miniszter az államilag képzett klasszikafilológia szakosok számát ötben, ha a költségtérítéses képzésben még hetven klasszikafilológust lehet képezni, és ebben a költségtérítésben fele résszel még mindig ott van a költségvetés. Akkor bizony az a helyzet, hogy a költségvetés… - és minden klasszikafilológustól elnézést kérek, hirtelen ez jött a számra, és azóta most őket csepüljük, hiszen nem arról van szó, hogy ők volnának a feleslegesek ebben az országban, c sak arról van szó, hogy egy csomó olyan embert képezünk, jórészt állami költséggel is, költségtérítésesnek minősítve, akikről jól lehet tudni, hogy nem fognak tudni abban a szakmában elhelyezkedni, amire (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időker et lejártát.) sok pénzért kiképeztük. Köszönöm szépen. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Megadom a szót Pósán László képviselő úrnak, Fidesz. DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. A kisiskolák kérdése több hozzászóló részéről is szóba került, és az ezekért v aló aggodalom fogalmazódott meg a kormánypárti képviselők oldaláról is. Én egyetlen dolgot szeretnék kérdezni. Önök a kormányprogramban és a kampány során is azt ígérték, hogy a leghátrányosabb helyzetű térségekben pótlékot kívánnak bevezetni, éppen a kisi skolák megtartása érdekében. Szeretném megkérdezni, hogy ha ezt olyan fontosnak gondolják, és arról beszélnek, hogy esélyegyenlőség meg hatékonyság meg hasonlók, akkor miért nincsen benne ebben a mostani közoktatási törvénymódosításban konkrétan az a passz us, ami leírná, hogy a hátrányos helyzetű kisiskoláknál a kormányprogramnak megfelelően bevezetjük ezt a bizonyos pótlékot. Sehol nem látom! Önök csak arról beszélnek, hogy tagosítás lesz, a gyerekeket ide vigyük, oda vigyük, amoda vigyük. (TataiTóth Andr ás közbeszólása.) Ha önök komolyan gondolják, amiről beszélnek, akkor ezt írták volna be a törvénybe. Az összes többi szemfényvesztés és hazugság! A másik dolog pedig: tisztelt Szabó képviselő úr, csak szeretném megjegyezni, hogy ógörögöt, latin nyelvet tö megével tanulni ebben az országban én nem láttam még embereket, nagy tömegben. Tehát költségtérítéses képzésben klasszikafilológust úgy találunk, mint fehér hollót, körülbelül ennyit, tehát maradjunk méltányosak, és maradjunk a valóság, a realitás talaján .
