Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 19 (5. szám) - „Reform vagy megszorítás?” címmel politikai vita - ELNÖK (Lezsák Sándor): - ÉKES ILONA (Fidesz):
95 Egyébként, ha egy kicsit tudnának számolni, akkor ki tudnák azt számolni, hogy jövő évben havonta körülbelül 5 ezer forinttal járnak rosszabbul a nyugdíjasok - ötezer forinttal. Minket azzal támadtak, hogy 19 ezer forintot vettünk el a nyugdíjasoktól - önök a jövő évben 60 ezret fognak elvenni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a KD NP és a Fidesz soraiban.) (19.30) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Az előre bejelentett felszólalásokkal folytatjuk. Következik Ékes Ilona, Fidesz; őt követi Kékesi Tibor, MSZP. Öné a szó, képviselő asszony. ÉKES ILONA (Fidesz) : Köszönöm, alelnök úr. Tisztelt Ház! T isztelt Képviselőtársak! Bár nincs jelen, tisztelt Miniszterelnök Úr! Nem kell félni, nem fog fájni - így mondta miniszterelnök úr, amikor a nyilvánosság elé tárta ámokfutó politizálásuk következményeként meghozott, a családokat is megnyomorító csomagját. Úgy gondolja, hogy nem fog fájni azoknak a millióknak, akik jövő januárban 1020 ezer forinttal többet fizetnek majd a gázért? Nem fog fájni azoknak a millióknak, akik drágábban vehetik meg az élelmiszereket? Nem fog fájni azoknak, akiknek több adót kell f izetniük? Kérem, válaszoljon őszintén! Tisztában van azzal, hogy milyen súlyos következményei lesznek azoknak az intézkedéseknek, amelyeknek bevezetéséről döntött? Annak a házaspárnak, aki egyhavi munkájának eredményeként a mai átlagbérnek megfelelő összeg et visz haza, miközben négy gyermeket nevel, az egy főre eső jövedelme körülbelül 35 ezer forint. Ugye, ön sem gondolja, hogy ebben a családban nagy a jólét? Ettől a családtól a Gyurcsánycsomag legalább 1520 ezer forintot elvesz havonta. Ez a család azt kérdezi a Gyurcsánycsomag kiagyalójától: ez a szocialisták ígéretében szereplő igazságosság? Beszéljünk őszintén! A kormány hintába ültette a családokat. Háromévente új autó, spórolt pénz, nyaralás - ezt ígérte idén januárban mindenkinek. Gyarapodó nemzet et, jólétet kínált a választások során. Ehhez képest egy egykeresős családnak KSHátlagkeresettel számolva - az anyuka gyesen, két eltartott gyerekkel - havonta 16 ezer forint veszteséget okoz az egyensúlycsomag. A nyugdíjasok sem járnak jól. Egy átlag nyu gdíjas házaspárnak havonta a vesztesége közel 9 ezer forint lesz. Szinte naivság lenne részemről összevetni azt, ami a szavakban történt azzal, ami történni fog. Nem élünk olyan világot, miniszterelnök úr, amelyben ne mosolyognák meg azt, aki ilyen esetben hazugságot, megtévesztést emlegetne. Még nem olyan világot élünk, ahol az emberek újra tudják, hol a határ, és nem engednek azon túl menni semmit és senkit. Mindent ki lehet bírni: a kilátástalanságot, a pénztelenséget, a szégyellnivaló szűkösséget. É s semmitől nem fogunk már félni, mert a végső megalázottságban már úgy sincs mitől, mert a lecsúszásban már csak attól tarthatunk, hogy még nagyobbat esünk, mint gondoltuk. Ez éppen olyan, mint amikor az abortuszra váró kismamának meghatottan szorongatja a kezét az apa, és biztatja: ne izgulj, menni fog, ne félj, nem fog fájni. És éppen olyan, mint amikor a régóta beteg hozzátartozó felett összegyűlik a család, és úgy határoz, hogy neki is az a jobb, ha már nem él tovább - ne féljünk, nem fog fájni. Van oly an tapasztalás, amelytől kevesebbek leszünk. Van olyan élet, amely nem méltó ahhoz, hogy megéljék. Ön ilyet kínál. A szükségre hivatkozik, a helyzetre, a célokra, csakhogy nem 2008tól élünk, hanem ebben a pillanatban is. Az élet egyetlen perce sem próbálk ozás, nem
