Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 4 (12. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP):
898 Kárpátmedencében, hanem az egész világban zajló folyamatokra is hatással bír. Azt is hozzátette, hogy persze az erő és a befolyás kötelez, melyből több felelősség adódik. Kedves Képviselőtársaim! Érdemes egy kicsit megvizsgálnunk, hogyan is állunk e nagyobb befolyásból adódó felelősséggel. Ha belelapozunk a Szabadság és szolidaritás című kormányprogramba, a következőt olvashatjuk: “A köztársaság vál asztott felelős vezetőiként 10 millió magyar állampolgár nevében, 15 millió magyar érdekében kívánunk kormányozni, valamint, hogy a Magyar Köztársaság kormánya támogatja a határon túli magyarság autonómiaigényét.” Fontos és nemes célkitűzés, főleg, ha már a kormány 2005. december 5én nem támogatta a határon túli nemzettársaink részére a magyar állampolgárság megadását. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindannyian tudjuk, hogy az erdélyi székely magyarság küzd az autonómiájáért, küzd az önrendelkezéséért, miközbe n a Magyar Köztársaság erős, befolyásos, globális problémákat is megoldani képes kormánya sajnos mélyen hallgat, még egy bátortalan üzenetre sem futotta ez idáig, pedig mint tudjuk, az erő és a befolyás kötelez. Azt mondja a kormány, hogy remek viszonyt al akítottak ki szomszédainkkal. E remek viszony jegyében volt pezsgős koccintás 2002. december 1jén, volt közös magyarromán kormányülés, Mucuskát már meg sem említem. Az persze kérdésként felmerülhet bennünk, hogy a közös találkozók során a magyar kormány vajon miért nem vetette fel soha a székelyföldi autonómia ügyét. Node ne vájkáljunk a múltban, ne csak bíráljunk, hanem keressük a megoldást, a kiutat, ahogyan Gyurcsány Ferenc mondta a minap. A “mit kellene tenni?” kérdésre a következőt javasolom, tisztel t képviselőtársaim: támogassa a magyar kormány a székely magyarság autonómiaigényét; vállaljon akár védő hatalmi státust Magyarország, csakúgy, mint Ausztria tette ezt a déltiroli osztrákok esetében; a magyar kormány álljon ki a nemzetközi fórumokon, az E urópai Parlamentben és a baráti román kormány elé, mondja ki, hogy azt akarjuk, a székelységnek joga legyen saját kebeléből választani önkormányzatot, joga legyen nemzeti önazonosságát megőrizni, saját oktatási, kulturális, közigazgatási intézményeket műkö dtetni, végrehajtó és igazságszolgáltató testületekkel rendelkezni. Tisztelt Képviselőtársaim! Tehát azt javasolom, álljon ki bátran a magyar miniszterelnök, és 15 millió magyar érdekében mondja azt, hogy kedves román barátaink, mi nektek eddig mindenben é s mindenhol segítettünk, és segíteni fogunk a jövőben is; segítettünk a NATOtagság elérésekor, segítettünk az európai csatlakozáskor, és segítettünk az árvíz idején is. Most a közös Európában ugyan mi akadálya lenne a székelység autonómiájának? Ha kell, s egítünk ebben is, higgyétek el, ez a ti érdeketek is. És még egy javaslatom lenne, kedves képviselőtársaim, a kormány irányába. Ha azt akarjuk, és a szomszédaink is azt akarják, hogy történelmi előítéletektől mentes, egymás kultúráját, nyelvét, identitását elfogadó, együttműködő nemzetek éljenek itt a Kárpátmedencében, akkor érjük el azt is, hogy a történelemoktatás jó néhány szomszédunknál ne ellenségként tüntesse fel a magyarságot, hogy a jövőben ne lehessen a politikai pártoknak magyargyalázással, magya rgyűlölettel szavazatokat szerezniük. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A kormányprogramban a kormány vállalta, hogy támogatja a határon túli magyarok autonómiatörekvéseit. Önmeghatározásaként karakteresen megfogalmazta, hogy a kormány tagjai magyarok, sőt hazafiak; akkor én meg azt kérem a magyar kormánytól: még nem késő, tetteiben is mutassa meg hazafiságát, ne hagyjuk magukra a székelyföldi erdélyi magyarságot, más nem fog helyettünk szólni.
