Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 19 (5. szám) - „Reform vagy megszorítás?” címmel politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - JAKAB ISTVÁN (Fidesz):
81 van. Valószínűleg egy ezelőtt egy évvel korábbi anyaggal foglalkozott, amit persze nyilván első körben elvetettünk, de újabbhoz valószínűleg nem fért hozzá, de ígérem, hogy meg fog kapni minden olyan információt, amire szüksége lesz. Ez a hozzászólás azt is bebizonyította számomra, hogy attól, hogy még valaki tanít valamit, nem biztos, hogy ért is hozzá. (D erültség a kormánypárti padsorokban. - Zaj az ellenzéki padsorokban. - Közbeszólások.) Vannak ilyen tapasztalataink, ismerjük már… (Dr. Ángyán József felmutat egy iratot.) Képviselő úr, ezt már megmutatta bizottsági ülésen is. Szeretném jelezni, hogy már n em él ez az anyag. (Dr. Ángyán József: Csak kéthetes!) Úgyhogy ez az anyag már nem anyag, de olvasgassa csak nyugodtan, és beszélhet is róla, csak messze nem úgy van, ahogy mondta. Egyébként nem 850 milliárd forint, hanem ezer, és természetesen semmi olyan intézkedést nem fenyeget veszély, amiket itt fölsorolt, hogy nem lesz. A földre visszatérve: van köztünk vélhetően egy alapvető filozófiai különbség, mégpedig az, hogy mi nemcsak azt a gazdálkodót tartjuk gazdálkodónak és magyar gazdának, aki saját maga, saját hasznára, saját kockázatára termel, hanem azokat az alkalmazottakat is, akik különböző gazdasági társaságokban ugyanolyan kemény munkát végeznek, nem saját hasznukra, saját kockázatukra, hanem ugyanolyan szereplői ennek a rendszernek. És csak szeretn ém jelezni, hogy ezek a gazdasági társaságok, amelyeket egyszerűen, úgy látom, önök nem tudnak elviselni, ezek adják a magyar agrártermelés döntő többségét, annak ellenére, hogy valóban a földtulajdonlás, bérlemény döntően nem az ő kezükben van. Ez az egyi k nagy problémánk, csak szeretném jelezni, hogy a kilencvenes évek elején bejött egy olyan réteg ebbe az ágazatba, ami bizony abban érdekelt, hogy neki minél nagyobb haszna legyen, mert semmi köze a termeléshez. Mi ezen szeretnénk változtatni, és én úgy go ndolom, ez még korábban a Fideszre is igaz volt, és nem a semmiért adta saját kollégái környezetében oda a 12 állami gazdaságot (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , meg kellene velük beszélni, hogy ők hogyan képzelik ezt a tőkés na gybirtokrendszert. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Font Sándor: Ti a Gráfnak adtátok az állami gazdaságokat!) ELNÖK (Harrach Péter) : Két percre Jakab István képviselő úré a szó, Fidesz. JAKAB ISTVÁN (Fidesz) : Elnök Ú r! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem véletlen az, hogy ekkora vita van az agrárium és a föld körül. Engedjék meg, hogy felhívjam szíves figyelmüket, hogy itt most végül is a föld sorsa végleg eldől, és erről 16 év alatt az érintettek konszenzusa nem született meg. Nem véletlen! Mi nem azt vonjuk kétségbe, hogy az alkalmazottak milyen eredményesen dolgozzanak és milyen sikeresek legyenek; mindenkinek ez az érdeke. Csak nem lehet érdeke senkinek, hogy az alkalmazottak nevén tízezer hektárokat kivás ároljon. Mert utána viszont ezt már nem lehet visszahozni. Szíves figyelmükbe ajánlom: van ma már Magyarországon olyan település, ahol az osztrákoktól kellett visszavásárolni az emlékmű létesítéséhez a területet. Nem szeretnék itt leragadni. Maradjunk az a gráriumnál! Mi a helyzet a dupla sarccal? Hölgyeim és Uraim! Az a helyzet, hogy ma a gazdák dupla sarcot, dupla árat fizetnek, egyrészt növekednek az adók, növekednek a terhek, a másik oldalon meg nem kapják meg azt, ami nekik jár. Tehát itt van az elvonás másik módja. Szeretném emlékeztetni önöket, és visszatérnék arra, amit Ángyán professzor úr említett, hogy állunk a támogatásokkal, hogyan állunk a programokkal. Kérem, időben kell egyeztetni, időben kell együtt lezárni a programokat.
