Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 19 (5. szám) - „Reform vagy megszorítás?” címmel politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. GYENESEI ISTVÁN (független): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter:
68 Tisztelt Képviselőtársaim! A változás egy hete elkezdődött, és négy évig nem áll meg. Kérem képviselőtársaimat, támogassák a megkezdett és folytatódó változást, mert ez jó az országnak és jó a betegeknek. Valamennyien pontosan tudjuk, hogy a mai egészségügyben szenvednek a betegek, és rosszul érzik magukat az orvos ok, nővérek, mindnyájan kiszolgáltatottak, senki nem elégedett. Mindeközben a magyar emberek rövidebb ideig élnek, mint az európai országok polgárai. Számomra ezért nem pusztán szakmai, hanem erkölcsi, orvosi kérdés is, hogy merjünk változtatni. Biztos vag yok abban, hogy ezt az erkölcsi súlyt mindannyian érezzük, és a következő években ez határozza meg döntéseinket és cselekedeteinket. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : A következő felszólaló Gyenesei István füg getlen képviselő; őt követi majd Wiener György képviselő úr. Öné a szó. DR. GYENESEI ISTVÁN (független) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hallgattam az eddigi vitát, és ha kedvem lenne tréfálkozni, akkor a “Reform vagy megszorítás?” cím helyett azt kérdezném, hogy reformáljunk, avagy ki szorítsa meg a micsodát. (Derültség.) De nincs hozzá kedvem, mert miért is lenne. Úgy tűnik, meglehetősen nagy a baj. S hogy miért? Az ma itt néhányszor elhangzott. Ami most történik, amilyen döntéseket hozunk, azok többsége nem öröm és főleg nem dicsőség. Ez az intézkedéstervezet beismerés, amihez bátorság is kellett. Ez az intézkedéstervezet beismeri, hogy Magyarország a térségben az elmúlt másfél évtizedben elvesztette korábbi pozícióját. A legnagyobb baj nem az, hogy ezek az intéz kedéstervezetek megszülettek, hanem az, hogy valószínűleg szükség van rájuk. Azt azonban tudatosítsuk magunkban, hogy az emberek nem demonstrációs figurák egy politikai játszadozásban, hanem megismételhetetlen sorsok elszenvedői. Vane itt a parlamentben e gyetlen képviselő is, akinek ne lenne érdeke az, hogy egy erős és sikeres Magyarországon éljünk? Egészen biztosan nincs. Legfeljebb abban különbözünk egymástól, hogy másmás utat képzelünk el. Csak szándék és elhatározás kérdése, hogy ugyanarra a javaslatr a támogató érvek sorát vagy éppen megdönthetetlennek tűnő ellenvéleményeket mondjon egyikmásik frakció vagy egyikmásik képviselő. Én azt mondom, adjunk esélyt azoknak, akiket felhatalmaztak a választók, és akik felvállalják a változtatás felelősségét. Ad junk esélyt saját magunknak! Adjunk esélyt a magyar társadalomnak! Legyünk őszinték, és ne mutassuk bölcsebbnek magunkat, mint amilyenek vagyunk. De tájékozatlannak se mutassuk magunkat! Meg kell mondani az embereknek, hogy vane másik út, illetve azt, hog y mire számíthatnak. Meg kell mondani, hogy kinek milyen többletterhet és meddig kell felvállalnia. Meg kell mondani, miért lesz jobb, kinek lesz jobb, mikor lesz jobb. Csak ez esetben lesz várakozó bizalom is, mert ez számon kérhető. Kedves Képviselőtársa im! Lehet azon vitatkozni, hogy düböröge a gazdaság vagy válság van. De ez éppen úgy értelmetlen, mint azon vitatkozni, hogy 170 centi alacsonyak vagy 170 centi magasak vagyunk. Nőjünk fel a feladathoz, legalább 10 centit! Köszönöm, hogy meghallgattak. (T aps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Wiener Györgynek ismét nincs szerencséje, mert újból egy miniszter jelentkezett be. Megadom a szót Hiller Istvánnak. DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter :
