Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 19 (5. szám) - „Reform vagy megszorítás?” címmel politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter:
63 az állam egyébként támogatást ígért annak idején a szerződésben. Ez a tétel az a különbség, ami ről én most beszélek. A szociális és humán oktatási normatívák növekedése várhatóan több annál, mint ami tervezve volt a költségvetésben, elsősorban azért, mert volt közben egy alkotmánybírósági döntés, ami bizonyos intézmények befogadását feltétel nélkül kötelezővé teszi az államnak, ilyen értelemben a költségvetésnek fedeznie kell a kiadásokat. Ez a mi számításunk szerint okozhat mintegy 20 milliárd forintos túlteljesülést. A tömegközlekedés fejlesztési jellegű, tehát a metróépítésre fordított kiadásai, i lletve a Budapesti Közlekedési Vállalat később megállapodásban rögzített támogatása miatt összességében mintegy 40 milliárd forintos, az eredeti költségvetéshez képesti túlteljesüléssel számolunk az év végéig. Mintegy 60 milliárd forint az a tétel, amely a mostani információk szerint az eredetileg tervezett bevételekből alulteljesülhet, tehát mind tbjárulék, mind adóágon ma úgy látszik, hogy a költségvetésben nagyjából ennyi lehet az elmaradás. Így kapjuk meg azt az értéket, hogy hogyan teljesülhet túl, az az a költségvetési hiány nagysága a 4,7hez képest hogyan lehet mintegy 5 százalékkal több. Az intézkedések pedig, amiket ennek hatására meg kell tennünk: az intézkedések, ahogyan korábban már fogalmaztunk, 350 milliárd forinttal é rintik ezt az évet, felefele arányban bevételnövelő, illetve kiadáscsökkentő intézkedésként. A kiadáscsökkentő lépéseket a kormány eldöntötte, meg is jelentek a jogszabályok ezzel kapcsolatban; ilyen értelemben tehát szerintem senki számára nem meglepetés . Úgy gondolom, ez a közgazdasági elemzőket is kielégítheti, hiszen lényegében zárolással, illetve a gyógyszerkiadások, az egészségügyi kassza kiadásainak visszafogásával, mérséklésével, más támogatási elvek rendszerbe illesztésével valósítja meg azt, hogy a költségvetés kiadása ne lépje túl olyan mértékben a tervezett értéket, mint amiről én az imént beszéltem. A bevételek pedig a parlament előtt a mai nap délutánján vagy estéjén, illetve a holnapi napon tárgyalandó intézkedések ez évi hatásaként számoland ók. A 350 felefele arányban oszlik meg. Nagyon fontosnak tartom, hogy két dologról mindenképpen érdemes még e tekintetben szót ejtenünk. Az egyik: ez a program úgy illeszkedik a jövőbeli kihívásainkhoz, hogy megteremti annak a lehetőségét és feltételét, h ogy Magyarország költségvetése képes legyen azt a nemzeti társfinanszírozást biztosítani a jövő években is, ami kell ahhoz, hogy az Európai Unió számunkra lehetővé tett, évente átlagosan mintegy 700 milliárd forintos fejlesztési forrásait igénybe tudjuk ve nni, fel tudjuk használni, azaz Magyarország fejlesztése ezzel a pénzzel biztosított legyen a jövőben. Ezen intézkedéssorozat nélkül tehát kétségessé válna, vagy egyáltalán lehetetlenné válna az európai uniós forrás felhasználása - nemzeti társfinanszírozá s hiányában. A másik dolog: beszélünk arról, hogy úgy válhat tartósan egyensúly közelivé a magyar költségvetés, ha eközben olyan szerkezeti változásokat hajtunk végre, amelyekre utoljára lényegében a nyugdíjreform '97es elfogadásakor volt példa itt Magyar országon. Azt kell mondjam, noha néhányan erre itt nem akarnak emlékezni, de szeretném emlékeztetni a jelenlévőket, hogy az elmúlt év szeptember közepe óta én magam 140 nyilvános alkalommal szóltam arról, hogy Magyarországon szükség van azokra a változások ra, amelyek '90 óta a gazdaságban és a családok háztartási gazdálkodásában már végbementek; azaz szükség van arra, hogy a központi államigazgatás, az önkormányzati gazdálkodás, az oktatás és az egészségügy érdemi átalakítását elkezdjük, azaz ezeken a terül eteken a szükséges reformdöntések megszülessenek.
