Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 27 (9. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszter:
595 Szabadságjogokért nevű egyesület is. Mind a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, mind a Református Egyház vezető püspökei azt hangsúlyozzák, hogy egy ilyen horderejű öncsonkító beavatkozás nem lehet része az ember önrendelkezési jogának; különösen a családalapítás, otthonteremtés és álláskeresés gondjaival egyszerre szembenéző fiataloknak ne m szabad azt érezni, hogy személyes gondjaikat csak ilyen, erkölcsökre és egészségre káros és visszavonhatatlan döntéssel lehet megoldani. Mind a FideszMagyar Polgári Szövetség, mind a Kereszténydemokrata Néppárt, de a Nemzeti Fórum képviselői szerint is a várható szabályozatlan helyzetben megoldatlan a kellő felvilágosítás és a szabad akarat egyértelműségének a biztosítása is és az ellenőrzése is. Kérem a tisztelt Ház képviselőit, hogy minél hamarabb oszlassák el a petíciót átnyújtók aggodalmait, és gondo skodjanak ebben az ügyben a törvény útján (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) történő szabályozásról. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : A kormány nevében Molnár Lajos miniszter úr kíván szólni. A miniszter urat illeti a szó. DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszter : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársam! Ez a téma nem véletlenül többször szerepelt az utóbbi napokban, hetekben a Ház napirendjén. Bár nem ismerem a petíciót, m ert nem jutott el hozzám, de ismerem a kint demonstrálók véleményét, és én megértem őket. Tisztelt Képviselő Úr! Mielőtt érdemben válaszolnék, az ön által említett szomorú külföldi példákra hadd reagáljak. Számomra ezek éppen azt bizonyítják, hogy egy dolo g a törvényi szabályozás - a jogkövető magatartás legalább annyira fontos, hiszen ezekben az országokban megfelelő módon szabályozták ezt törvények. Ennek ellenére vagy a betegek megtévesztésével, vagy orvosi tévedésből fordulhattak elő ilyen szomorú esete k. Ön bizonyára tudja, képviselőtársam, hogy az Alkotmánybíróság ítélete nem ró jogalkotási kötelezettséget a kormányra, illetve a parlamentre. Azonban a társadalom ezt igényli, ezt érezzük, és ezt bizonyították a demonstrálók és a nem demonstrálók vélemén yei is. Ez egy olyan felelősség, hogy a kormánynak viszont erkölcsi kötelessége ezzel foglalkozni, és megfelelő törvénymódosításra kezdeményezést tenni. Szeretném elmondani, hogy a társadalom felfogása a születésszabályozás és a fogamzásgátlás kérdéséről é vszázadok, évezredek óta alakul és alakul ma is. Eleink többsége valamikor régen hitt abban, hogy a férfi és női együttlét egyetlen eredménye és egyetlen célja a gyermekáldás lehet. Aztán később a társadalom elfogadta, hogy bizonyos csillagászati módszerek alkalmazhatók a fogamzásgátlásban, illetve a születésszabályozásban. A XX. században végbement a kémiai fogamzásgátlóforradalom, és ma már a hívők egy része is, de a társadalom többsége olyannyira elfogadja, hogy ez egy életmódforradalmat okozott vagy h ozott létre a társadalomban. A fizikai módszerek mások. Én is úgy gondolom, hogy ezzel csak nagyon óvatosan szabad élni és pontos, törvényes szabályozás alapján. Azonban nem korlátozható az egyén önrendelkezési joga. Ennek a kettőnek az összhangját meg kel l találni. Megértem azokat az embereket, akik nem értenek egyet vele, de ők az Alkotmánybíróság álláspontjával nem értenek egyet, amit nekem nemcsak respektálni kell, hanem én annak a szellemét is elfogadom és a kormány is. Úgy gondolom, nem lehet parttala n azonban mindez, és ezért a most készülő szabályozás elve, hogy 26 éves kor alatt ne történhessen ilyen beavatkozás. Úgy gondolom, hogy meg kell
