Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 27 (9. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP):
588 ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Hoffmann Rózsa képviselő asszonyt illeti a szó. DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP) : Köszönöm a türelmüket. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ezekben a napokb an… ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Egy pillanat, képviselő asszony, még nem… (Jelzésre:) A kártyát legyen szíves, képviselő asszony, kivenni, és újra betenni. (Dr. Hoffmann Rózsa: Jól tettem be.) Most jó. DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP) : Köszönöm a türelmüket. Tisz telt Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ezekben a napokban tömegével látni ünneplőbe öltözött fiatalokat dossziékkal a hónuk alatt sietni, azt üzenvén nekünk, hogy valami nagyon fontos dolog történik az ő és a mi életünkben: érettségi vizsgát t esznek. A tavalyi szégyenletes - és megjegyzem, következmények nélkül maradó - botrány után ebben az évben kevesebb szó esik az érettségiről, ami nem jelenti azt, hogy ne országos ügyről lenne szó. Országos ügy, hiszen közvetlenül érint közel 120 ezer jele nleg érettségizőt és családját, jövőre ugyanennyi érettségizőt és családját, mintegy 30 ezer középiskolai tanárt, az egész felsőoktatást és közvetve mindannyiunkat, hiszen az érettségi minősége meghatározó a tekintetben, hogy milyen lesz a jövő értelmisége . A kormányprogramban a következő mondatot olvashatjuk: “Megőrizzük és a tapasztalatok birtokában továbbfejlesztjük és egyszerűsítjük a kétszintű érettségi rendszerét.” Azért jelentkeztem szólásra, mert azt szeretném tényekkel is alátámasztva kijelenteni, hogy ez a kétszintű érettségi rendszer nem megőrzésre és továbbfejlesztésre szorul, hanem el kellene törölni, és helyette valami egészen mást kitalálni. Állításomat az idő rövidsége miatt mindössze négy mozzanattal szeretném alátámasztani. Először is, a fe lsőoktatás átalakulása egy olyan filozófiára épül, hogy a fiatalok minél később kötelezzék el magukat néhány diszciplína irányába, érjenek rá 20 éves koruk után komoly pályát választani. Ezzel szemben a kétszintű érettségi 1516 éves korukban tantárgyválas ztásra készteti a fiatalokat, így tehát a két rendszernek alapvetően ellentétes a logikája, a köz- és a felsőoktatás ellentmondásban van itt, mintha nem ugyanaz a minisztérium dolgozta volna ki ezt a két fejlesztési irányt. Vasárnap este a televízió műsorá ban Hiller István miniszter úr számomra örvendetes módon kijelentette, hogy meg kell teremteni a köz- és a felsőoktatás összhangját. Elnézést kérek, nem tudom szó szerint idézni, mert éppen nem volt a kezemben toll. Nos, ez a kétszintű érettségi vizsga enn ek az összhangnak éppen az ellentéte, és nem ennek irányába mutat. A második érvem az, hogy rendkívül túlbonyolított ez a mostani érettségi rendszer. Túlbonyolított az adminisztrációjában - amit nem kívánok most ecsetelni , az értékelési rendszerében. Enn ek alátámasztására csak egyetlen mozzanat: csak egy középszintű szóbeli érettségin hat- vagy nyolcféle szempont szerint kell a tanároknak a diákokat pontozni, és ezáltal kevésbé lehet figyelni az emberi minőségre, a pontozásokba pedig könnyen bele lehet za varodni. Végül rendkívül bonyolult a pontozási rendszere is; először pontszámot kap a diák, ezt átváltják százalékra, utána osztályzatra, majd végül felvételi pontszámra. Egy ilyen bonyolult pontozási rendszerben egyrészt óriási a hibalehetőség, másrészt p edig a tanárokat könnyen gépekké degradálja ahelyett, hogy eredeti hivatásukat gyakorolnák.
