Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 21 (7. szám) - A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - HOCK ZOLTÁN, az MDF képviselőcsoportja részéről:
430 állampolgároknak, és azoknak a szereplőknek, akik az önkormányzati rendszer m űködtetésében közvetlenül érintettek. Köszönöm szépen. ELNÖK (Harrach Péter) : Végül megadom a szót Hock Zoltán képviselő úrnak, az MDF képviselőcsoportja vezérszónokának. HOCK ZOLTÁN , az MDF képviselőcsoportja részéről: Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Min iszter Asszony! Tisztelt megfogyatkozott Ház! Sokszor elhangzott a mai napon, hogy egy meglehetősen fontos törvényről van szó, de jó, hogy a televízió már nem közvetíti ezt a műsort - mármint ezt az ülést , mert alig egytucatnyian vagyunk, akiket ez a kér dés még érdekel. Azzal szeretném elkezdeni, hogy maga a törvénymódosítás: hatalmas reformokról beszélünk, és valóban vannak olyan részei, amelyek kiválthatnak izgalmakat, hiszen új közhatalmi szint megismertetésére tesz kísérletet ez a törvényjavaslat, a r égiók létrehozására, de ezt is majd csak három év múlva. Tehát nem most, majd csak három év múlva. Tehát igazándiból a jelen problémákon ez vajmi keveset segít. Egyébként kell egy hároméves felkészülési idő, amíg egyáltalán ez létrejöhet. De én másik oldal ról szeretném ezt megközelíteni. Gulyás József képviselő úr azt mondta, hogy szeretné, ha az ellenzéki pártok felelősen tudnának ehhez a kérdéshez hozzászólni, viszonyulni, és tegyék meg konstruktív javaslataikat. Azt szeretném, ha kicsit visszakanyarodnán k a régmúltba, és arról beszéljünk egy mondatot, amiről nem esett szó egyébként sem a miniszteri előterjesztésben, sem Wiener képviselő úr egyébként valóban briliáns és magával ragadó expozéjában, és Gulyás József képviselő úr sem tért ki arra, hogy valójá ban miért gondoljuk mi azt, hogy rosszul működnek az önkormányzatok, valójában mi a problémánk általában az önkormányzati rendszerrel, mert erről egy szót nem szóltunk. Úgy általában ráolvastuk a betegséget, hogy az önkormányzatok rosszak, baj van velük, é s valamit csinálni kell; és ilyenkor jön a reform kérdése. Az önkormányzatoknak egyébként leginkább finanszírozási problémáik vannak, és ez nem az a siránkozás, hogy nincs elég pénz, meg ha több pénz lenne, milyen jól lehetne csinálni. Egészen egyszerűen a rról van szó, hogy ha visszakanyarodunk - és ma ez már egy szocialista képviselő szájából elhangzott, nagyon helyesen , az utolsó békeév az önkormányzatok tekintetében ’9394 volt, amikor is az állam az általa az önkormányzatoknak előírt közszolgáltatások költségeit közel 80 százalékos mértékben vállalta. Egy általános iskolás gyermek taníttatási költsége az önkormányzatnak 1991ben 45 ezer forint volt itt, Budapesten, akkor az állami normatíva egy általános iskolás tanuló után 36 ezer forint volt; ez visz onylag egészen normálisnak mondható tétel volt. 2005ben ugyanez a tétel Budapesten 450 ezer forint, és az általános iskolások után járó normatíva áltagosan 200 ezer forint. Vagyis látható, hogy az állam ezen általa generált pluszszolgáltatások finanszíroz ásából praktikusan kivonult, és az a fajta finanszírozási decentralizáció, amely a ’90es évek elejét jellemezte, amikor is létrejött az önkormányzati rendszer, és az állam valóságos eszközöket adott át az önkormányzatok működtetéséhez, ebből az elmúlt tíz év kormányai fokozatosan kivonultak. Azt kell mondanom, hogy ebben voltak konzervatív és voltak baloldali kormányok is, tehát most nem mutogatok sem erre, sem arra. Általában egy jelenségként rögzíthető, hogy a kormányok éltek azon közjogi és jogalkotási lehetőségeikkel - a parlament közbeiktatásával , hogy bizonyos finanszírozási lehetőségeket visszavontak az önkormányzatoktól.
