Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 21 (7. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - BENCSIK JÁNOS (Fidesz):
373 megkurtításával, majd később a normatívák értékének csökkentésével új, kötelezően ellátandó feladatoknak önkormányzatokra való hárításával. És innentől kezdve jött a területfejlesztési törvény, jöttek a kistér ségek, és a pénzügyi hiányt próbáltuk ezen feladatok szétosztásával, az újonnan megteremtődő küldő források bevonásával biztosítani. De ez nem sikerült tökéletesen, látszik ez az előttünk lévő törvénytervezetekből is. Tehát először a feladatokat kell számb a venni, és ennek megfelelően a finanszírozást is biztosítani. Nem szólt senki arról, hogy az alkotmány módosítását követően mi lesz majd finanszírozási oldalon a megváltozott feladatok mellett az iparűzési adóval, vagy mi lesz majd az ingatlanadóval: az a z állami költségvetést fogja gyarapítani vagy az önkormányzatok bevételi oldalán fog jelentkezni? Vagy éppen mi lesz majd a gépjárműadóval - amelynek változik ugyan a szerkezete: nem súlyadóként, hanem köbcenti után, teljesítményadóként fog kivetésre kerül ni , hogy ez azt is jelenti, hogy a többletbevételt el fogja vinni a központi költségvetés, vagy marad az önkormányzatoknál? Ha marad az önkormányzatoknál, akkor vélhetően a normatív támogatások mértéke csökkentésre kerül vagy nem. Mindezeket a kérdéseket együtt kellene látni, és ennek megfelelően hozzáállni ütemezetten ennek a reformcsomagnak a megtárgyalásához. A társulások egyébként nem ördögtől való szervezetek. Már az 1990es évek elején a Tataimedencében létrehoztuk Általér Szövetséget, amelynek ki fejezetten az volt a feladata, hogy az önkormányzatok a térség környezetvédelmi feladatainak elvégzésére, majd a gazdaság fejlesztésére megfelelő lendületet tudjanak adni, amelyre rácsatlakozhatnak a civil szervezetek és a gazdasági szervezetek, így egy er nyőszervezetté válva lehetőséget nyújtott arra is, hogy a Tataimedencében egy földrajzi térségben lévő három kistérség is betársuljon; merthogy a ’90es évek közepén létrejöttek az önkéntes alapon szerveződő kistérségek. Jókedvvel, közös célkitűzések megv alósítására, tagdíjat fizetve, a nagyobb önkormányzatok belenyúlva a saját költségvetésükbe még forgótőkét is biztosítottak a kistérségek számára annak érdekében, hogy a kisebb települések, ha meg akarják valósítani saját fejlesztéseiket, amelyek illeszthe tők az egész térségbe, akkor kölcsönként igénybe vehessék azt kamatmentes hitel formájában. De amikor jött a kötelező társulás sugallata, létrejöttek a többcélú kistérségi társulások, függetlenül attól, hogy nem törvény írta elő a kötelező együttlétet ebbe n a formában, de pénzügyi szabályzókkal belekényszerítették a településeket egy nem teljes egészében szeretett közösségi formába, együttműködésbe, akkor az a kollegiális bizalom megrendült. Mert mindenki elkezdett osztaniszorozni, hogy a nem minden esetbe n megalapozott feladatokra biztosított központi, úgymond pályázati források leosztása kinek a szája íze szerint fog majd megvalósulni. Arról beszélnek, hogy egy modern európai közigazgatási rendszert kell kialakítani, és közben ókonzervatív megoldásokat ja vasolnak törvényre emelni, mint a kényszerházasság, amely valamikor a múlt világában gyökerezhetett. (13.00) A kényszerházasságot kívülről kényszerítették rá a fiatalokra, de az érdekházasság sem megfelelő. Tehát ha itt az alkotmányban nem lehet a kényszer házasságot rögzíteni a települési önkormányzatok között, akkor majd jön az érdekházasságra való ösztönzés a pénzügyi szabályozók bevezetésével. Az sem lesz jó, mert azt sem jókedvvel tették annak idején, hanem az életben maradás érdekében, s ez lefojtott b első energiákat a párkapcsolatokban is, és lefojtja a belső energiákat a kistérségben együttműködő települések életében is. Tehát ez nem jó megoldás. Ráadásul ebben a jelenlegi többcélú kistérségi társulási rendszerben ott van a felülfinanszírozottság bizo nyos feladatokra, amelyeket nem feltétlenül kellene ellátni, és ott van az alulfinanszírozottság azokra az alapfeladatokra, amelyeket pedig meg kellene valósítani.
