Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 20 (6. szám) - Az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és a költségvetési forrásból származó kamattámogatások után fizetendő járadékról szóló törvényjavaslat; a házipénztáradóról szóló törvényjavaslat, valamint egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról ... - DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz):
283 Megadom a szót Mikola István képviselő ú rnak, a FideszMagyar Polgári Szövetség képviselőjének. DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elfogadom, amit a szabad demokraták képviselője az előbb mondott, mindenkit terhel ez a csomag, az egészségügyet is terhel i a csomag, méghozzá nem is akárhogy. Nem ez a kérdés, hogy a terhek megvannake, hanem hogy viselhetőke, torzítanake, a struktúrát, a működést irreverzibilisen károsítjáke, vagy pedig van valami kiút, esetleg előrevisznek a megszorítások. Az anyagból a zt olvasom, hogy ebből valamiféle reform fog kibontakozni, az egészségügynek régóta várt strukturális átalakítása és a működés racionálisabbá válása fog származni. Tegnap és ma délben összeültem egészségügyi vezetőkkel, és beszélgettünk ennek a programnak a hatásáról, és bizony nagyon nehezen viselhetőnek vagy talán - megkockáztatom - viselhetetlennek látjuk, bár azt mondják, hogy az egészségügy mindent el tud tűrni, a nyomorúságnak még mélyebb bugyrai is vannak, mint amit a napokban megélünk. Gyors számítá st végeztünk, amiből az derült ki, hogy az energiaárak emelése, az áfa 15ről 20 százalékra való növelése, az élőmunkaterhek növekedése, a gyógyszer és egyéb, egészségügyi intézményeket terhelő dolgok drágábbá válása a kórházaknál éves szinten 50100 milli ó forint közötti kiadástöbbletet fog eredményezni, a nagy klinikáknál ez az összeg elérheti az egymilliárd forintot is. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy a kórházak adósságállománya, lejárt határidejű tartozása az év végére - még a megszorító csomagot nem szá molva is - a 40 milliárdot meg fogja haladni. És akkor nem beszéltem még a más típusú tehertételekről, hiszen megjelent a 43as finanszírozási kormányrendelet módosítása egy kicsit alattomosan, nem is beszéltünk erről, miközben a nagy megszorításokról besz élünk. Bizony megjelent az az új törvény, amelyik nemhogy eltörli a teljesítményvolumenkorlátot, hanem a 2005. évi 95 százalékos bázison határozza meg, eltünteti felette a degressziót, tehát ha a kórház a teljes kapacitását kihasználva betegeket lát el, a kkor az efelett felvett betegekért már nem számolhat el egyetlen forintot sem. Nesze neked progresszivitás! Azok az intézetek, amelyek a legnehezebb betegeket ellátják, esetleg bennünket is - mert ami egy képviselőtársunkkal történt, sajnos velünk is bármi kor megtörténhet , azok a csúcsintézmények, amelyek nem küldhetik már tovább, feljebb a beteget, hanem kénytelenek ellátni, rendkívül nehéz helyzetbe kerülnek, de persze még nehezebb helyzetbe kerül a beteg, aki ilyen intézményeknek a szolgáltatásait lenn e kénytelen igénybe venni. Mi azt tanultuk annak idején, akik egészségügyi irányítással, igazgatással foglalkoztunk, hogy egy reformfolyamatnak vannak különböző előkészítő lépései: az első lépés a stabilizáció kellene hogy legyen, ezt nem látjuk most; a má sodik lépés egy konszolidáció; a harmadik lépés pedig maga a reform, aminek van egy strukturális és egy működésbeli nagy szakmai előkészítési igénye. Most már látjuk, hogy stabilizáció nem lesz, látjuk, hogy konszolidációról szó sincsen, sőt egy olyan hely zetet kezdünk megélni, amiben a financiális megszorítástól fogjuk várni, hogy létrehozzon egy racionálisabb struktúrát, amit majd hatékonyabban lehet működtetni, sőt majd még az ellátás színvonala, a gyógyító munka minősége is javulni fog. Nehéz ezt a sort így végiggondolni, és nehéz beleképzelni egy sikertörténetet, arról már nem is beszélve, hogy a világon mindenhol az egészségügyi reformfolyamatok egy primer invesztíciót, egy elsődleges forrásteremtést is feltételeznek. Milyen érdekes, hogy a választási kampányban majdnem egyetértettünk ennek a minimális összegében: mi 600 milliárd körüli
