Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 19 (5. szám) - „Reform vagy megszorítás?” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LENDVAI ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
28 úr is. Igen, mi is olvassuk, mi is halljuk, nem is vagyunk boldogok tő le, hogy külföldi és hazai elemzők hada plusz az itthoni nagyvállalkozók egy része plusz az ellenzék is egybehangzóan azt hangoztatja: túl sok a bevételnövelő elem és túl kevés a kiadáscsökkentés. Igaziból persze - például az idén - felefele az arány, de ezek a vélemények, és ezek legitim vélemények, az arány eltolását javasolják a kiadáscsökkentés irányába. Értem a külföldi szakértőket, nem ők viselnek szociális felelősséget az itteni nyugdíjasokkal vagy családosokkal szemben; értem a vállalkozókat is, ér tem, mert amúgy sincs könnyű helyzetük, és természetesen ha inkább az állam kiadásai csökkennének még radikálisabban, akkor nekik talán nem kellene több nyereségadót vagy tőzsdei árfolyamnyereségadót fizetni, nem kellene kifehéríteni a házipénztárban vagy rosszabb esetben külföldön tartott pénzeket. Régi mondás, nem is magyar mondás adóváltozások idejére: ne adóztass engem, ne adóztasd magadat, adóztasd inkább azt a harmadikat ott, a fa mögött. Csakhogy az a harmadik a fa mögött az állampolgár, a munkaváll aló. Éppen ezért mindenkit értek, elemzőket és vállalkozókat egyaránt. De megmondom őszintén, az ellenzéket nem pontosan értem, és remélem, hogy a vitában meg fogom érteni. Mert melyik állami kiadást akarják pontosan kurtítani? Ha az igazgatási költségeket , egyetértünk, nagyon is egyetértünk. De itt már elmentünk a falig, tovább csak az önök segítségével, a kétharmados törvények révén mehetnénk! Ha a szociálisakat, a nyugdíjra, egészségügyre fordítandókat - mert ahogy elhangzott a vitaindítóban, ezek még az állam lényeges kiadásai , akkor komoly vitában is, de azt kell mondanunk, hogy nem. De lehet, hogy tévedek, és van harmadik ötletük, csak én csekély fantáziával nem látom át. De kérem, álljanak végre elő a farbával! Jó, utálják az adóemelést, megbeszéltü k, mindnyájan utáljuk. De helyette melyik kiadást kellene csökkenteni? A nyugdíjat? Azt mondom, nem. A családi pótlékot, családtámogatást? Azt mondom, nem. A fejlesztésre, építkezésre, munkahelyteremtésre szánt összegeket? Megint azt mondom, hogy nem. De h a nem ezekre gondolnak, akkor kérem, játsszanak végre nyílt kártyákkal, és mondják meg, hol és mit csökkentenének, mert enélkül ez komolytalan vita! Nem lehet egyszerre még kisebb államot követelni, és közben helyteleníteni az igen, valóban fájdalmas közti sztviselői létszámcsökkentést. Nem lehet egyszerre kiadáscsökkentést követelni, de helyteleníteni az energiaártámogatás változásait. Nem lehet csak úgy általában bevételnövelés helyett kiadáscsökkentésről beszélni, és közben az égvilágon egy fél mondatot sem mondani ennek mikéntjéről. Úgyhogy újra csak azt tudom mondani, még ha parlamenti nyelven nem is hangzik nagyon szalonképesen: elő a farbával, elő a javaslatokkal! Ha bármi jobbat és igazságosabbat tudnak mondani, boldogan fogjuk elfogadni. Számolok ve le és természetesnek is tartom, hogy az utánam következő vezérszónoklatban és a vitában is sokszor, százszor el fog hangzani, hogy a kormány nem ezt ígérte, hogy a kormány részint tiszta hülye, mert engedte megnövelni a hiányt, részint meg valamilyen sátán i okból a nemzet megrontására törekszik. Rendben van, ez belefér a szereposztásba. De kérem, tíz ilyen mondat után csak egyetlen mondat mindig hangozzék el, ami valamilyen javaslatot tartalmaz! Felelnünk kell arra - és az önök dolga, hogy valóban kérdezzék , hogy hogyan viszonyul mindez a választási programunkhoz. Olcsó dolog lenne, mégsem állom meg, de azért igaziból hosszan nem akarok azon élcelődni, hogy a Fidesz választási programjában meg annak idején 7 százalékos gazdasági növekedés szerepelt, és nem emlékszem, hogy egyetlenegyszer is bejelentették volna, hogy pardon, ez változott. (14.40)
