Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 19 (5. szám) - „Reform vagy megszorítás?” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LENDVAI ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
24 reformok a következő másfélkét és fél évben, és egy fejlődő Magyarország, beruházások sokaságával. Így épül fel ez a három programelem, azaz nem kiigazítás vagy reform, hanem k iigazítás és reform; és egy új Magyarország azért, hogy ez az ország élhetőbb legyen, hogy mindegyikünk úgy érezze, hogy szükség van rá Magyarországon, hogy nemcsak szeretni lehet ezt az országot, hanem ebben az országban egyre könnyebb is élni. Természete sen az kell, hogy sokan osztozzanak abban a vágyban és tettrekészségben, hogy ezt közösen teremtsük meg - készen állunk rá. Köszönöm szépen. (Hosszan tartó taps a kormányzó pártok padsoraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, miniszterelnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 3030 perces időkeretben. Ezek közben kétperces felszólalásra nem kerül sor. Elsőként megadom a szót Lendvai Ildikó frakcióvezető asszonynak, a Magyar Sz ocialista Párt képviselőcsoportja nevében; őt követi majd a Fidesz képviselőcsoportjának vezérszónoka. Öné a szó, frakcióvezető asszony. LENDVAI ILDIKÓ , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnö k Asszony! Tisztelt Ház! Már a vitanapunk címe is a kormányoldal és az ellenzék nézeteltérését tükrözi: megszorításe ez vagy reform? Mintha bizony szómágiával el lehetne dönteni, hogy egy intézkedés jó vagy rossz, szükséges vagy felesleges. Bár szerencsér e még a nagy politikai hangzavarban sem hallottam azt a szót, egyszer sem, hogy mindez felesleges. Márpedig ez a lényeg, meg kelle lépni, amit tervezünk, vagy nem. Ehhez képest az elnevezés legfeljebb harmincadrangú kommunikációs kérdésként érdekel. Csudá t sem izgat, hogy ki győz a mai elnevezésvitában, ezen kár hadakozni, lenne fontosabb megvitatnivalónk. Ráadásul mindkét félnek igaza van. Ahogy elhangzott az expozéban, a tervezett intézkedésekben van kényszerű takarékossági lépés, többletterhelés, kiigaz ítás - hívják, ha akarják, megszorításnak , csupa olyasmi, ami a költségvetési egyensúly minél gyorsabb helyreállítását célozza. (14.20) De van, ami tovább és messzebb mutat; van, ami nem a költségvetési egyensúlyt, hanem a társadalmi egyensúlyt, egy igaz ságosabb és modernebb Magyarország megteremtését alapozza meg. Nemigen érdemes - és ezt nekünk, kormányoldalnak is tudomásul kell venni - az áfaemelést vagy a járulékemelést reformnak nevezni, nem is örül neki senki, nincs az a bolond kormány, amely jó dol gában csinál ilyet, csakis kényszerhelyzetben. Ez bizony kényszerváltozás, ezt el kell ismerni. De nem rövid távú bevételnövelő kényszerváltozás, hanem ha már kényszer, akkor sokkal mélyebb társadalmi változási kényszer vajúdta ki a közigazgatási reform al apvonalait, az egészségügy átalakítását vagy a foglalkoztatáspolitika és a szociálpolitika eszköztárának egységesebb kezelését. Az, hogy a tárcák idén és jövőre kevesebbet költsenek, ez még lehet kényszertakarékosság, részben az is, mert részben jó dolgok ra fog kevesebb jutni. De hogy kistérségek és régiók jöjjenek létre, hogy a politikai osztály korlátozza saját terjedelmét, hogy változzon az állam és a civil szféra vagy a piaci szféra aránya, ez már reformot alapoz meg. Olyan államreformot, amely a fejle sztés és a szolgáltatások szempontjából legésszerűbb méretét akarja létrehozni az önkormányzati társulásoknak, olyat, ami tudja, hogy az út és a gát túlvezet a megyehatáron, és azt is, hogy lehetetlen minden kis faluban különkülön városi színvonalú szolgá ltatásokat
