Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 20 (6. szám) - Az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és a költségvetési forrásból származó kamattámogatások után fizetendő járadékról szóló törvényjavaslat; a házipénztáradóról szóló törvényjavaslat, valamint egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról ... - ELNÖK (Mandur László): - DR. KIS ZOLTÁN jegyző: - ELNÖK (Mandur László): - MOLNÁR ALBERT, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
210 Miért van szükség a reformokra? Nap mint nap megtörténik velünk, hogy bemegyünk egy üzletbe, és azt mondja nekü nk az eladó, hogy kér számlát vagy nem kér számlát. A jobbik eset az, amikor azt mondja, hogy akkor úgy olcsóbb, a rosszabbik az, amikor a teljes áfát zsebre teszi. Ha elnézőek vagyunk, ha szemet hunyunk, akkor ezt a be nem fizetett adót valamennyiünknek k ell megfizetni. De egészen más helyzetek is előállnak, amikor mindenki felelőssé válik az adófizetésért. Rosszabb az, amikor a jogkövető vállalkozó kerül versenyhátrányba az adócsaló vállalkozók miatt. Azt gondolom, részben meg kell őket védenünk, részben pedig az adóbevételeket biztosítanunk kell. Ha nemzetközi összehasonlításban nézzük a magyar államháztartás helyzetét, akkor azt látjuk, hogy a magas deficitet nem a bevételek alakulása hozza. (13.30) Nagyjából ugyanannyi az államháztartás bevétele, mint a többi fejlett nyugateurópai országban, a hiány növekedését egyértelműen inkább a kiadások nagy mértéke okozza. A kormányzati szektor kiadása nagyjából 50 százalék körül van, ez 2000ben 53 százalék volt, most 50,5 százalék, tehát nagyjából 50 százalék kö rül van, ez 3 százalékkal magasabb a fejlett nyugateurópai országok kiadásánál, és 5 százalékponttal magasabb a velünk együtt csatlakozott többi tíz új EUs ország átlagánál. És tudják, nem is az a baj, hogy többet költünk erre a közigazgatásra, állami pé nzeket, hanem az, hogy a lakosság nem érzi, hogy többet költünk erre, mert nem érzi, hogy jobb az egészségügyi ellátás vagy az oktatás. Az állami feladatellátásra körülbelül 5 százalékponttal fordítunk többet a bruttó hazai termék arányában, mint a velünk csatlakozó többi tíz új tagállam, ’99ben ez 42,5 százalék volt, 2005ben 46,5 százalék - változtatnunk kell. Ha a dologi kiadásait nézzük az államnak, akkor az elmúlt tíz évben 30 százalékos reálnövekedés valósult meg ebben a szférában, a bruttó hazai ter mék 67 százalékát költöttük áruk vagy szolgáltatások vásárlására adóforintokból. Az EU fejlettebb országai is ennyit fordítanak, de a velünk együtt csatlakozók vagy Portugália, vagy Spanyolország ennél 23 százalékponttal kevesebbet fordít. Ha a béreket é s járulékokat nézzük, az erre fordított állami kiadások a bruttó hazai termék arányaiban sokkal magasabbak, mint akár a velünk csatlakozók vagy a mai EUországok. Az e járulékokra és bérekre fordított GDParányos kiadások reálértéke az elmúlt tíz évben 60 százalékkal nőtt, csak az utolsó évben ebből 55 százalék a teljesítés. A kiadásnövekedés annak ellenére jött létre, hogy a közszférában dolgozók száma 6 százalékkal csökkent az utóbbi hat évben. Szociális kiadásokra 18 százalékot fordítunk a bruttó hazai t ermék arányában, ez nem sok, ez inkább átlaga az Európai Uniónak, a tendenciája az, ami inkább arra ad okot, hogy figyeljünk rá, hisz felelősségünk van abban, hogy csak a gazdaság teherbíró képességét figyelembe vevő intézkedéseket hozzunk. Az elmúlt tíz é vben egyébként a szociális kiadásoknak a reálértéke 44 százalékkal nőtt. Ha összefoglalhatnám: az egyensúlyi helyzet gyors intézkedéseket igényel, ezek részben bevételnövekedéssel valósíthatók meg, de tartós, hosszú távú hatás csak a kiadási oldal csökkent ésével, erőteljes visszafogásával valósítható meg. Mi történt az elmúlt tizenhat évben? Mit néztünk el? Mi az, amit elszalasztottunk? Amikor a politika haszonszerzésből, néhány szavazatért elhitette az emberekkel, hogy nem hat ránk a világpiac, bizony, azt gondolom, bűn volt. Amikor a 2002es 24,8 dolláros átlagos olajárból 70 lett, és egyesek azt mondják, hogy meg kell védenünk az embereket a világpiactól - nem tudjuk megvédeni. 1974ben ezzel megpróbálkoztak, ez akkor sem sikerült.
