Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 20 (6. szám) - Koszorús László (Fidesz) - a miniszterelnökhöz - “Ki a következő?” címmel - KOSZORÚS LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: - ELNÖK (Mandur László):
173 KOSZORÚS LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! 2002ben Medgyessy Péter hadat üzent a fiataloknak. Ígérgettek mindent, ingyenes utazást, ingyenes jogosítványt, tízezer új kollégiumi férőhely megépítését. Ezekből persze nem lett semmi. Ső t, azóta minden megszorító csomagot rajtunk kezdenek, magyar fiatalokon. Most éppen a tandíjjal és az utazási kedvezmények megvonásával fenyegetőznek. Bár meg sem kellene lepődnünk ezen, hiszen ön néhány hónapja az ország legnagyobb tehertételének azt neve zte, hogy a magyar fiatalok itt, Magyarországon találják meg az érvényesüléshez és a boldogsághoz vezető utat. Úgy tűnik, hogy meg is tesz mindent ez ellen. Ön néhány napja a munkaadóknak azt tanácsolta, hogy menjenek inkább Szlovákiába. Most, amikor 20 sz ázalékos pályakezdőmunkanélküliséggel találkozunk, most, amikor minden ötödik fiatal az iskola elvégzése után sem talál munkát magának, miniszterelnök úr, ez nagyon helytelen magatartás. De hogy felkészültek lehessünk, árulja el, ki lesz a következő? Kit küld el Magyarországról? Köszönöm a szót. (Taps az ellenzéki padsorokban. - Közbekiáltás ugyanott: Bravó!) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Miniszterelnök úr, öné a szó. GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök : Tisztelt Képviselő Úr! Ön annak ellenére, hogy fiatal képviselő, elég gyorsan elsajátította nemcsak a szóforgatás, hanem a szókiforgatás tudományát is. De hát próbáljunk meg tiszta vizet önteni a pohárba. Egyik oldalról, miután most már sokadszor hallom ezt, elküldte a fiatalokat külföld re, hadd mondjak már két mondatot erről! Hát nem az a közös érdek, hogy a magyar fiatalok, szakmunkások is és egyetemisták is külföldi ösztöndíjakon is tanuljanak, és ezzel felvértezve érkezzenek vissza Magyarországra? Vagy nem gondolja, hogy egyébként érd emes lenne, ha valaki erről beszél, azt a jóhiszeműséget talán gyakorolni, hogy már lassan ott tartunk, hogy két meg három szót emelnek ki egy mondatból, és még csak véletlenül sem foglalkoznak annak gondolati tartalmával? Szerintem ne folytassuk ezt a hag yományt, mert gügyögő ország lesz ebből. Ez vonatkozott a fiatalokra. Ami pedig a vállalkozókra vonatkozik: Vörösmarty után azt mondom, hogy itt élned és halnod kell. Soha nem fogok engedni, és mindig önérzetesen ellen fogok állni annak a zsarolásnak, hogy valaki azzal fenyegesse Magyarországot, legyen az vállalkozó, vagy legyen bárki más, hogy ha itt neki kötelességei vannak, akkor el fog menni az országból. Magyarország az a hazánk, amellyel szemben vannak kötelességeink, amely kötelességeinkkel együtt tu djuk gyakorolni a jogainkat. És mindig önérzetesen és büszkén meg fogom védeni ebben az országban azokat a közös jogokat, amelyeket akkor tudunk gyakorolni, ha mindenki beleteszi a magáét. És ha valaki azzal fenyeget engem, azzal fenyegeti az országot, hog y ha valahol 3 százalékkal kevesebbet kell fizetni, akkor elhagyja az országot, akkor azt mondom, ha ez a megoldás, akkor majd mi tartjuk a hátunkat, és igenis, ha ez a megoldás, akkor majd mi fizetni fogjuk a nyugdíjasokat és mindent. Nem erről szól a dol og; egy önérzetes visszautasításról, amit mindig meg fogok tenni. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm, miniszterelnök úr. Viszontválaszra a képviselő úrnak megadom a szót. Parancsoljon! (Moraj.)
