Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 20 (6. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Mandur László): - DR. VADAI ÁGNES (MSZP):
145 sem lépett az amerikai elnök, itthon csak kárörvendő és bulvármegjegyzések jelentek m eg a sajtó egy részében a fővárosi hotelek túlzsúfoltsága és a látogatás kapcsán. Pedig lenne ennek az útnak más üzennivalója is. Az Amerikai Egyesült Államok elnöke az amerikai nép nevében tisztelegni jön az 1956os forradalom és szabadságharc emléke előt t, annak 50. évfordulóján, valamint személyes magyarországi jelenlétével is elismeri hazánk következetes szövetségi politikáját; azt a szövetségi politikáját, amelynek egyik meghatározó kerete ma is a transzatlanti keret. A transzatlanti kapcsolatrendszer az elmúlt évek során bizony megjárta a poklok poklát. A kapcsolat fenntartása mindenkinek fontos volt az óceán jobb és bal partján, ám az intenzitást illetően eltérő volt a hozzáállás. A legnagyobb válságot, krízist az iraki beavatkozás során élhettük meg, mert az eltérő nemzetbiztonsági stratégiai megközelítések csaknem végleges törést okoztak Európa és Amerika között. Magyarország más országokkal együtt ebben a súlyos politikai válságban közvetítőként lépett fel a transzatlanti térségben, amely azt mutatt a meg, hogy igenis van feladatunk és felelősségünk ebben a nemzetközi dimenzióban is. Ma már világosan látszik, hogy a transzatlanti viszonynak nincsen alternatívája. Ez a kapcsolat, amennyiben a multilateralizmus eszközrendszerét is bevonjuk az együttműkö désbe, egy sokkal hatékonyabb szövetségi politika kialakítását, kialakulását teszi lehetővé. Ráadásul alapvető értékeink a térségben egyformák, még ha érdekeinkben van különbözőség is. A transzatlanti közösségi együttműködés egyik fontos alapját adják a bő vülő gazdasági kapcsolatok is. Magyarország számára ez azért is kiemelkedő, mert az elmúlt évek úgynevezett helyrehozó és hibajavító külpolitikája után újabb szintre léphetünk a magyaramerikai kapcsolatok terén. Az nem kérdés, hogy a transzatlanti kapcsol atrendszerben a középeurópai szövetséges Magyarország. Az a kérdés, hogy ezt a státusunkat miképpen tudjuk kamatoztatni gazdasági téren. Az Egyesült Államok hazánk legjelentősebb tengerentúli kereskedelmi partnere ma is. Az USA kereskedelmi partnerlistájá n Magyarország az 57. helyet foglalja el, megelőzve például a sokak által itthon is irigyelt Szlovákiát vagy Szlovéniát. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy a keletközépeurópai régió országai közül hazánkban a legnagyobb az amerikai befektetések ar ánya. Ők már csak tudják, hol érdemes befektetni! A transzatlanti együttműködés azonban nem csak hivatalos delegációk kiutazásából és fogadásából, nem csak fényképezkedésből, és főleg nem folyamatos fanyalgásból és nyavalygásból áll. Feladatot és felelősséget kell vállalni. Lehet, hogy ez a feladatvállalás sokakat nem hoz lázba, másokat meg arra sarkall, hogy 15 perc hírnévért bizony kritikával illessék ezt a viszonyrendszert. Azonban nem lehet potyautas magatartást folytatni hos szú távon. Részt kell vállalni a szövetségesi politika kivitelezésében is. Egy nemzet, amely kiváló tapasztalatokkal rendelkezik a vértelen átmenet kivitelezésében, de amely nemzet '56os nemzetként tudja, hogy milyen nehéz a szabadság és demokrácia eszmén yét egyedül megvalósítani, köteles az ilyen feladatokban saját tudását átadni más nemzeteknek, éljenek azok a világ bármely pontján is. Ilyen feladatokat eddig is ellátott a Magyar Köztársaság, most azonban újabb feladat vállalása szükséges. Afganisztáni c sapataink egy részének átcsoportosításával egy tartományi újjáépítési csoport lehet a következő misszió. Ezt természetesen úgy tudjuk vállalni, hogy szövetségeseink, főleg az Amerikai Egyesült Államok támogatását, beleértve az anyagi támogatást is, megkapj uk. Hiszen úgy gondoljuk, hogy az új egyensúly megteremtésének és a külföldi expedíciós feladatoknak bizony összhangban kell lenniük.
