Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 24 (16. szám) - Dr. Ángyán József, Potápi Árpád és Lasztovicza Jenő (Fidesz) - a miniszterelnökhöz - “Privatizáció előtt a kutatóintézetek, megszűnő iskolák” címmel - ELNÖK (Mandur László): - GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár:
1423 Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Most megadom a szót Gőgös Zoltán államtitkár úrnak. Parancsoljon! GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Képviselőtá rsaim! Azzal szeretném kezdeni, hogy az interpellációban a gödöllői Kisállattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézettel kapcsolatos állítások nem állják meg a helyüket, és szeretném jelezni, hogy a herceghalmi Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatói ntézet messze el tudja látni azt a feladatot, amit korábban a két intézet külön végzett. Egykét tény ezzel kapcsolatban. A gödöllői kutatóintézet tevékenységéhez kapcsolódó, korábban működtetett kutatásfejlesztési témák kivétel nélkül jelenleg is folynak , semmilyen témavesztés nem történt. A valóban kiemelt értéket képviselő gödöllői génbanki állomány száz százalékban megmaradt az új intézmény keretein belül, az átszervezéssel semmiféle kárt nem szenvedett. A tíz fő elismert kutatót foglalkoztató gödöllői telephely az új intézmény szerves részeként mind méretét, mind súlyát tekintve továbbra is az ország legjelentősebb tudományos műhelye maradt a kisállattenyésztés és a takarmányozás szakterületén. Ennyit a kisállattenyésztéssel kapcsolatos felvetésekre. A szőlészeti és borászati kutatóintézetekkel kapcsolatban szeretném jelezni, hogy a kormányhatározat, ami a jövőbeni működésüket szabályozza, egyértelműen olyan kitételt tesz, hogy az állami szerepvállalásnak csökkenni kell ezen a területen, és ez nemcsak a lapvetően a szőlészeti és borászati kutatóintézetekre, hanem általában a kutatóintézetekre igaz, de természetesen a felügyelet és az ott folyó érdemi munka fenntartásában érdekeltek vagyunk. Nagyon sok megkeresés érkezett hozzánk a térségi önkormányzatoktó l, illetve az ottani felsőoktatási intézményektől, hogy a jövőben valamilyen közös működtetési formában működjenek ezek az intézetek, természetesen némi állami szerepvállalással. (Font Sándor közbeszól.) De miután óriási nagy különbözőség van közöttük a fi nanszírozási igényben, ezért ezeket alaposan meg kell vizsgálnunk, és nyilván a legjobb megoldást fogjuk megtalálni, hogy valóban azok az intézetek, amelyek komoly tudományos munkát végeznek, a jövőben is tehessék ezt. Tehát a privatizáció az egyik lehetsé ges eszköz, de egyáltalán nem cél, ha ennél az ottani térségbeli intézetek, illetve önkormányzatok bevonásával más megoldást is tudunk találni. Egyébként erről éppen az egyik aláíróval, Lasztovicza képviselő úrral elég részletesen beszélgettünk egy borásza ti hét megnyitóján Badacsonyban, és úgy tűnik, hogy létezhet olyan megoldás, ami az érintettek és az állam számára is teljesen elfogadható. A génbankokkal kapcsolatban annyit szeretnék megjegyezni, hogy amióta európai uniós tagok vagyunk, ez teljesen átért ékelődött, és nekünk felesleges olyan méretű génbankokat működtetni, amelyek állományaihoz sokkal egyszerűbben és sokkal kisebb költséggel hozzáférünk. Ezért minden olyan összevonást meg fogunk tenni a jövőben, ami a költséghatékonyság irányába mutat, hisz en elég alapos okunk van arra, hogy ezt az egész rendszert sokkal olcsóbban működtessük. Az iskolákkal kapcsolatban szeretnék annyit elmondani, hiszen egy kérdés is elhangzik ma ezzel a témával kapcsolatosan a parlamentben, hogy jelenleg összesen 130 szakk épző iskolában folyik agrárszakképzés, ebből sok esetben csak néhány tanulóval. Körülbelül 100 az, amelyikben érdemi képzés folyik, ezek többsége vagy önkormányzati vagy megyei önkormányzati
