Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 24 (16. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
1390 igaziból azé a politikusé, akinek minden számít, csak éppen Magyarország nem. S most a magyar parlamentben néha megint hallom Mokány Berci hangját. Megint hallom az értelmetlen, mo kánykodó nemek ismétlését. Mintha nem vennék észre az ugyanazon jelszavak ismételgetésével, hogy a mókuskerék még forog, de a mókus már halott. Azok az érvek már rég meghaltak, amiket önök hangoztatnak. Ami a parlamentben eddig történt és ami ezután történ ni fog, az igazából felelősségpróba is. Én nem az elhalasztottelszalasztott egyetértést hiányolom - nem az a parlament dolga, hogy mindenben egyetértsen , de hiányolom az elszalasztott vitát. Mert igen, én is, ahogy frakcióvezető úr, a vita pártján vagyo k, de a valódi vitáén. Azon a vitáén, amely felvállalja az érvek ütközését az ötpárti tárgyalásokon. (13.50) De mi volt ehhez képest? Nem volt olyan ötpárti tárgyalás, amit önök csípőből el ne utasítottak volna, legutóbb épp a konvergenciaprogramról. Hogy előbb kellett volna invitálni önöket? Talán azért, hogy előbb elutasíthassák? Nyáron nem is érnek rá. Én már direkt sajnálom szegény Szijjártó képviselő urat, naponta kétszer kell nemet mondania valami tárgyalási kezdeményezésre. Csoda, hogy nem fárad bele . (Szijjártó Péter úgy tesz, mintha megnyomná a gombot. - Moraj a Fidesz soraiban.) Azok a módosító indítványok, amelyekre önök most hivatkoznak - a száznegyvenvalamennyi , közülük legalább százhúsz arról szólt, hogy nem, nem, soha semmilyen változást, h ogy ne legyen régió, hogy ne legyen költségvetési egyensúly. Ugye nem gondolják, hogy ezeket a PRindítványokat valami látszatbéke kedvéért, az ország érdekét háttérbe tolva el kellett volna fogadnunk? Ezek a “nem változtatunk” című módosító indítványok Mo kány Berci örökségét képviselték a magyar politikában. Mokány Berci hangján szólt az a hangos követelés is, hogy ugyan sújtsuk már a bankokat is, aztán meg a nem szavazat a banki járadékra, mert akkor a kormánnyal szembeni, a minden adó emelésével szembeni mokánykodás hangzott jól. Mokány Berci politizált önök között akkor is, amikor korábban még Medgyessy Péternek Orbán Viktor maga javasolta a tőzsdei árfolyamnyereségadót, majd immár másodjára mokánykodva nemet mondtak rá. Félek, hogy most is a “Magyarors zág számít”, a “Mokány Bercik vagyunk vagy országépítők” dilemmája előtt vagyunk. Akinek Magyarország számít, az ’56 évfordulóját is kivételes lehetőségnek tekinti arra, hogy az ország erkölcsi tőkéjét felmutassuk a nagyvilág előtt. De a mai Mokány Bercik nem így gondolkodnak. Nekik mindez kapóra jön a kampányhoz. Ők eljátszanak tehát a 23i dátummal. Nem előbb, és nem később akarnak véletlenül tiltakozni. Nem jó, ha egyegy ráérő pártelnök a vb és a szabadsága között minden egyeztetés nélkül a kampány harc i kürtjét fújja meg. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Lejárt az idő! Idő! Idő! - Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) De még nem késő, még lehet ezen változtatni. Az ország okosabb ennél, tudja, hogy a “jó reggelt” után könnyen köve tkezhet az “oszt jó napot”, és azt már kipróbálta. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Viszontválaszra megadom a szót Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úrnak. Miniszterelnök úr! (Zaj. - Csenget.) GYURCSÁNY FE RENC miniszterelnök : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Egyetlenegy átalakításnak, javaslatnak, reformnak nem önmagában maga az átalakítás az értelme. Hát persze! Az ad neki értelmet, hogy a végén, mé g azt sem mondom, hogy azonnal, mondjuk, az
