Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 24 (16. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
1383 Ez a kormány azzal kezdte beiktatás után, hogy azt mondta, hogy újra el kell indulni Magyarországnak nagyobb tempóban. Nem fogunk kicsinyes vitákba belesüppedni! (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Nem fogjuk megengedni, hogy a politikai mérce az legyen, hogy mit mond az ellenzék ránk, és azon gondolkodjunk, hogy nekünk erre mit kell válaszolni. Egyetlenegy mérce van: hogyan tehető ez a nemzet naggyá? Hogyan tehetők ezek a városok, ezek a falvak lakhatóbbá, élhetőbbé? Hogyan lesz ott több munkahely? Erről fog szólni. Hogy nem lehet föláldozni a holnapot a máért. Mert ugyanúgy kell viselkedni, mint valamennyi család, amelyik látja, hogy ott van életének nagy l ehetőségében, de ehhez sok mindent át kell alakítani. Ez a kormány nem fél attól, hogy nem önmagáért, nem a máért, nem a ma egyensúlyáért, hanem a holnap lehetőségéért ha kell, akkor hozzányúljon a költségvetéshez, és azt mondja, hogy teremtünk egy stabila bb gazdasági talapzatot, ha kell, akkor átalakítja az egészségügyet, ha kell, akkor kezdeményezi, hogy átalakítjuk az igazgatás teljes rendszerét - és szomorúan látjuk, hogy ebben nem kap kellő támogatást az ellenzéktől, amely korábban a változásról beszél t , hogy ha kell, akkor éppen ezen a héten nyilvánosságra fogjuk hozni a következő évek átfogó fejlesztési programját, az Új Magyarország nemzeti fejlesztési tervet, hogy lássa meg Magyarország, hogy mi értelme van a küszködésnek, a nekifeszülésnek. (Közb eszólások az ellenzéki padsorokból.) Mert megéri Magyarországért, ezért a fantasztikus országért erőfeszítést tenni. Nem éri meg azért, hogy itt a parlamentben egymással vitatkozzunk. Ugyan, kérem! De azért igen, hogy ez az ország olyan legyen, amit egyébk ént tehetsége és szorgalma alapján megérdemel. De ha van bennünk elégedetlenség, akkor nem elegendő annyit mondani, hogy kérem, tessék kifizetni helyettünk a számlát. Mi csináljuk az országot jobbá és gazdagabbá, ha van hozzá bátorságunk és tehetségünk, és ez a koalíció, ez a kormány meg fogja ezt tenni. Mindig meg fogja hallgatni, hogy mit mond az ellenzék. Meg is fogja fontolni. De ha csak annyit mond, hogy ne tegyünk semmit, vagy adjatok még több pénzt, erre azt mondja, hogy ez nem jó megoldás, arra ninc s út. Minden értelmes, okos változtatási javaslatot meg fogunk fontolni. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Mindig hívni fogom az ellenzéket, hogy üljünk le. Így tettünk a választások után. Nem nagyon akart jönni, végül úgy jött, mintha nem is nagyo n akart volna ott lenni. (Derültség az ellenzéki padsorokban.) Most is hívjuk, amikor azt mondjuk, hogy alkossuk meg együtt a következő évek konvergenciaprogramját, valamennyi parlamenti párttal tárgyaljunk. Akkor is hívom, ha azt mondja egyikmásik ellenz éki párt, hogy nem jön. Nem baj! Továbbra is és akkor is hívom, hogy jöjjön, és tárgyaljuk meg. Mert azt gondolom, hogy közös a felelősség még akkor is, ha kormányon vagy ellenzékben eltér a lehetőség. Az eltérő lehetőségekből adódó kötelezettségeket ez a kormány teljesíteni fogja. Olyan programot fog benyújtani, amelyben Magyarország bizonyítja, hogy hiteles és sikeres gazdaságpolitikát művel (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból, köztük: Hiteles?) , meg sem kísérli, hogy mindazt, amit az ország érdekében befektetünk és teszünk, azt valahol elszámolási trükkökkel, költségvetésen kívülre helyezve ne vegyük figyelembe, mert Magyarország megtanulta az elmúlt években, hogy csak olyan gazdaságpolitikára építhet sikeres jövőt, amelynek stabil és erős a talapzata . Ezt fogunk építeni. Ellenzékkel vagy az ő segítsége, közreműködése nélkül - az ellenzék fogja eldönteni. Mi ebben nyitottak és együttműködőek fogunk maradni. Köszönöm szépen mindazoknak, akik az elmúlt hetekben vitával, kritikával, egyetértéssel bátoríto ttak bennünket, hogy tegyük a dolgunkat, vagy éppen lebeszélni akartak errőlarról. Szentül meg vagyunk győződve, hogy helyes irányba megy az ország, és szentül meg vagyunk győződve arról, hogy ezek a változtatások szükségesek, akkor is, ha ezek egyikemás ika
