Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 17 (15. szám) - Karsai Péter (MDF) - a miniszterelnökhöz - “Miért segíti a magyar kormány a kínai munkahelyek számának növelését?” címmel - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KARSAI PÉTER (MDF): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
1317 Én inkább amondó vagyok, hogy mi, tudja, miben legyü nk jobbak? A magas hozzáadott értékű termelésben, kutatásban, fejlesztésben, biotechnológiában, logisztikában. A magyarok és a mi gyermekeink elsősorban ebből próbáljanak majd megélni, és azt mondom, hogy itt kell jobbaknak lenni, mert ma egy fiatal mérnök - ha beszél nyelvet meg számítógépen tervez - kezdő fizetése 250300 ezer forint is tud lenni. Ez igen! Ez jövőkép! Dolgozzone napi 200 forintért? Szerintem nem, abba az ember csak éhen halhat, és nem is szeretném, ha Magyarországnak ez lenne a jövője. ( Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, miniszterelnök úr. Viszontválaszra megadom a szót a képviselő úrnak. KARSAI PÉTER (MDF) : Kétségkívül az a fejtegetés, amit a miniszterelnök úr megtett, közgazdaságilag megállja a helyét, csakhogy olc són akkor tud vásárolni valaki a piacon, ha van hozzá pénze. Márpedig az a vállalkozó vagy az az alkalmazott, akinek a munkája épp azért szűnt meg, mert egyébként a kínai árudömping, mondjuk, az ő munkahelyét is megszüntette, éppen nem fog tudni még olcsón sem vásárolni. Tehát az igazi nagy baj az, hogy az az állapot, amit a miniszterelnök úr fölvázol a hozzáadott értékkel kapcsolatban, egy időszak. De addig mi lesz? Erre azt mondja a magyar közmondás, hogy úgy járunk, mint a cigány lova, hogy mire megszokj a, hogy nem eszik, éppen addigra talál fölfordulni. Tehát azt az időszakot szeretnénk látni világosan, egy világos kormányzati gazdaságpolitikával, ami az ön által fölvázolt jövőkép és e között a mostani között van. Ha ezt nem éli túl az a vállalkozó vagy az a munkavállaló, akkor bizony nagyon nagy a baj, hiszen erről beszéltem én, és ön nem erre válaszolt, hanem egy jövőképet próbált fölvázolni, amivel nem sokra megy az, aki ma a munkahelyét elveszíti. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Viszontválasz illeti meg a miniszterelnök urat. GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök : Bá r teljesen lehetetlen itt egyegy percben ezt a dolgot megvitatni, mégis azt kell mondjam, hogy én azzal a világképpel értek egyet, amit az ön pártjának elnök asszonya a konzervatív kiáltványban megfogalmazott. Azzal a világképpel, amely tudomásul veszi, h ogy Magyarország bizonyos típusú versenybe nem szabad hogy benevezzen, és Magyarország gazdaságát nyitott körülmények között is olyanná kell tenni, hogy az versenyképes legyen, versenyképes pedig nem abban a könnyűipari szegmensben, ahol ha belefeketedünk, akkor is azt kell mondjam… - az én édesanyám fonónő volt 30 éven keresztül a pápai textilgyárban, tudom, mi az a munka. Azt tudom önöknek mondani, Magyarország számára nincs előre, támogatták az európai uniós csatlakozást, itt nincsenek nemzeti mozgástere k. Az Európai Unióban közösen védjük ebben az ügyben a határainkat, kvótákkal sem nagyon tudunk szabályozni. Lényegében szabad kereskedelem van a világban ebben az ügyben. Ahhoz kell nekünk támogatás, hogy fölzárkózzunk, ne ahhoz, hogy a szegénységet rögzí tsük. Ebben kérek megértést, itt nem tudok rövid, gyógyírt jelentő választ mondani önnek. (Taps az MSZP soraiban.) (15.20)
