Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 17 (15. szám) - Manninger Jenő (Fidesz) - a miniszterelnökhöz - “Csapás a vasútra, csapás a vidéki Magyarországra. Miért e megszüntetés a korábban beígért fejlesztések helyett?” címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KÓKA JÁNOS gazdasági és közlekedési miniszter:
1302 Rédics és Zalaegerszeg között vagy Zalalövő és Körmend között vasútvonalakat bezárni, amikor korábban ezek fejlesztését tervezték? Kérdezem tehát a m iniszter urat: miért sújtják, miért hozzák még hátrányosabb helyzetbe a vidéken élőket (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , miért gondolják, hogy az európai folyamatokkal önök szembemehetnek? (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm, képviselő úr. Interpellációjára - ahogy azt jeleztem - Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter úr válaszol. Miniszter úr, négy percben öné a szó. DR. KÓKA JÁNOS gazdasági és közlekedési miniszter : Tisztelt Elnök Asszony ! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! A kérdés mögötti politikai indítékot értem. (Zaj, közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Nagyon sok, a mellékvonali személyszállítás megszüntetésével érintett kistelepülés számára a vasúti személyszállítás léte nem egyszerűen gazdasági vagy közlekedésszervezési kérdés. És azt is látom, hogy emberi drámák zajlanak le azokban a kistelepülésekben, ahol emberek munkája, emberek mindennapjai függtek attól, hogy ez az egyébként az adófizetők által mesterségesen életben tar tott, rendkívül veszteséges szakasz működike vagy nem. Azt ellenzék viselkedését azonban ebben az esetben meglehetősen álságosnak látom. 1999ben az Orbán kormány hozott egy olyan határozatot, amely ezer kilométeren felfüggeszteni szándékozott vasúti szem élyszállítást. (Folyamatos közbeszólások az ellenzéki padsorokból, köztük: Nyisd ki a szád!) Ennek a kormányhatározatnak a szövege itt van előttem: a 2000. évben ezer kilométeres vonalhosszon rendelte mentesíteni a MÁVot az üzemeltetési kötelezettség alól . Aztán ezt a szándékukat valahogy 2001re, a választási kampány közeledtével újragondolták, és visszavonták ezt a kormányhatározatot, a szándékolt reformot nem vitték végig. Ennek egyébként nagy szerepe volt abban, hogy a veszteségek ezután is évről évre felhalmozódhattak. El kell dönteni, hogy neki merünke állni ezeknek a reformoknak, hogy hozzá merünke nyúlni 67 milliárd forintos évenkénti veszteségnek, vagy egyszer egy kicsit megpróbáljuk, utána meg meggondoljuk magunkat. Szeretnék nagyon egyértelmű lenni: nincs lehetőségem, sem okom eltekinteni a vasút reformjától. Nincsen lehetőségem, mert a vasút ebben az állapotában, ilyen rosszul kihasznált mellékvonali infrastruktúrával, ennyire elavult hálózati rendszerrel, aminek a felzárkóztatásához európai u niós szintre több száz milliárd forintra lenne szükség (Zaj, folyamatos közbeszólások az ellenzéki padsorokból. - Az elnök csenget.) , nyilvánvalóan nincs az a költségvetési teherviselés, ami ezt elbírná, ott egészen egyszerűen nincs más megoldás. (14.30) É s nincsen okom sem, hiszen a vasúti reform egymásfél éve elhatározott, azóta a jogalkotásban és a vasút vezetésében folyamatosan végigvitt cselekvéssorozat, amely oda fog vezetni, hogy Magyarországon európai minőségű, a jelenleginél sokkal színvonalasabb vasúti szolgáltatást fogunk tudni nyújtani. A képviselő úr is nagyon jól tudja, hogy az uniós források elnyeréséhez, a közszolgáltatási szerződés megkötéséhez haladéktalanul rendbe kell tenni a MÁV gazdálkodását, ez is feltétele a jelentősebb fejlesztésekn ek is. Az a 28 mellékvonal, amiről beszélünk, a MÁV pályahálózatának 12 százalékát teszi ki, a személyszállításnak azonban mindössze körülbelül egyetlen százaléka valósul meg rajta. Az utasok kevesebb mint 2 százaléka, átlagosan kevesebb, mint 20 fő veszi igénybe ezeket a szerelvényeket. Nagyon sok esetben hogyha minden egyes utasért (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Bérlet!) különkülön taxit küldenénk, az is olcsóbb lenne, mint egyegy
