Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 17 (15. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin):
1289 megteremteni. És ezt mi tudatosan változtattuk, hiszen azáltal, hogy fiatal családok könnyebben hozzájutnak az induláshoz lakáshoz, akkor nyilvánvalóan erőset léptünk annak érdekében, hogy valóban a társadalmi integrációjuk megvalósulhasson, hogy legyen mód és legyen értelme azon gondolkozniuk, hogy mit kell tegyenek a nagyobb teljesítménnyel a családjuk érdekében. És az a fajta megoldás, amelyik is a sor katonaságot eltörölte, úgy hiszem, önmagáért beszél. A családi támogatások körében megszüntettük az adókedvezmény megoldási módját. Az előbb Harrach képviselő úrnak már reflektáltam rá, nyilvánvaló, hogy nem azokat akarjuk támogatni ezzel a családtámogatás i rendszerrel, ahol magas a kereset, és ahol ezzel a támogatással nyilvánvalóan nem a startvonalra állást támogatnánk. Ez egy eltérő családmodell. Az egy miniszterelnökös, négygyerekes családmodell az adórendszerbeli támogatásban jut több forráshoz. Ez a m ásik támogatási forma azoknak ad többet, képviselő úr, akiket önöknek is képviselniük kellene, akikre tízezerszám számítunk a munkaerőpiacon is. Ezért vezettük be, ön is hallotta, a Startkártyát. Tud róla, hogy amiatt kellett szembenéznünk ezzel a helyzet tel, hogy magas a pályakezdők között a munkanélküliség, merthogy egy olyan szakképzési rendszert örököltünk, amelyhez önök a kormányzásuk során nem nyúltak hozzá, nem változtatták meg. Így megörököltük azt a képzést (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Hat év e.) , amelyik tömegesen képezte az utcára a fiatalokat. (Zaj. - Az elnök csenget.) Megörököltük azt a képzést a felsőoktatásban, ahol nem mérlegelték, hogy milyen szakokon, milyen tudással képeznek ki fiatal embereket, így aztán megint csak utcára képeztek tömegesen. Nyilvánvaló módon a beavatkozás az elmúlt négy évben a képzés megújítására, megváltoztatására háromnégy éves szlippel hoz a valóságban a munkaerőpiacon érzékelhető változásokat. A Startkártyával együtt, a szakképzés megváltoztatásával együtt, a munkaerőpiaci követelményeknek a felsőoktatásban való érvényesítésével együtt ma már érzékelhető, kedvező változ ásokat tapasztalhatunk mindannyian. Kell szólnom arról is, amit képviselő úr a végén említett meg a tandíjjal kap csolatban. Teljesen ellentétesen látjuk ezt az ügyet. Azt gondolom, az új korosztályok számára is az a fontos, ami az ország egésze számára. Aki többet teljesít, az juthasson előre. Hiszen így, ezzel a tandíjjal a felső 15 százalék tandíjmentessé válik. A tandíjból befolyó pénz nem sarc, hanem ott marad az egyetemeken, és tanulmányi ösztöndíjjal ösztönözi a legjobbakat, és azoknak is támogatást ad, akik ugyan fizetnek tandíjat, de az ösztöndíjuk jelentős növekményével ezt minimum ki tudják egyenlíteni, egye nsúlyozni; és az az alsó 15 százalék, amelyik a legrosszabb eredményeket éri el az évfolyamokon, ebben a rendszerben helyet cserél a térítéses képzésben részt vevő legjobbakkal. Mi ez, ha nem a teljesítményelv? Mi ez, ha nem a teljesítménynek az a fajta vi sszaigazolása, amely, azt gondolom, példát kell mutasson a felnőtt korosztályok számára is? Ez egy valóságos versenyhelyzet, és ezt, úgy hiszem, a felsőoktatásban indokolt megteremteni mindannyiunk javára. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárt i oldalon.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A napirend előtti felszólalások végére értünk. A házbizottság múlt csütörtöki ülésén áttekintette korábbi állásfoglalásait. Az állásfoglalásoknak abból a csopo rtjából, amelyek megerősítését kezdeményezték, kettőre nem tettek javaslatot. Ezek a következők: a házbizottság 1997. február 13án a Házszabály 110. §ához fűzött állásfoglalása a köztársasági elnök által visszaküldött törvény tárgyalásának
