Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 17 (15. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - KISS PÉTER szociális és munkaügyi miniszter:
1286 Köszönöm szépen, frakcióvezetőhelyettes úr. A kormány részéről megadom a szót Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszter úrnak. Miniszter úr! (13.30) KISS PÉTER szociális é s munkaügyi miniszter : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Valóban, nagy felelősségre és életbölcsességre vall mindaz, ami most itt a Házban elhangzott, tolmácsolva a nyugdíjasszervezetek álláspontját. Hiszen úgy van, ahogy ön is f ogalmazott, nem egyszerűen kényszerű lépésekről, kiigazításokról van szó; reformokról és fejlesztésekről pont annak érdekében, hogy biztosan tudjuk saját kezünkben a jövőt, hogy mindazokat a lépéseket, amelyek a jövő generációi számára útválasztást jelente nek, az idősebb generációk számára pedig biztonságot, kiszámítható nyugdíjrendszert és azoknak az ígéreteknek a vállalhatóságát, amit a kormány fenntart kormányprogramjában és napi intézkedéseiben is. Nos, tehát mindaz, amit teszünk, éppen ennek érdekében történik. Ennek az értését mutatja ez a fajta álláspont, amit ön is kifejtett. A változtatások körében különös figyelmet kívánunk fordítani arra, hogy akik védtelenebbek - akik ebben a felnyíló nagy versenyben immáron sem életmódjukkal, sem életkörülményei kkel oly mértékben alkalmazkodni nem képesek, hogy egyébként, ha nem vigyáznánk rájuk, akkor elszenvedői volnának a változtatásoknak , nos, a védtelenebbeknek külön támogatást, külön védelmet biztosítsunk. Úgy látjuk, hogy a nyugdíjasok, azok közül is els ősorban akik egyedül maradtak, és így kell megteremtsék maguknak azt a környezetet, amit mindannyian szeretnénk, a családosok, kisgyermekesek, a nagycsaládosok és a fogyatékossággal élőket nevelők, maguk a fogyatékossággal élők igényelnek külön is figyelme t, érzékenységet. Kell, hogy a hétköznapokban érezzék, hogy nemcsak a verseny, hanem a társadalom szolidaritása is jelen van, tételesen, intézkedésekben kézzelfoghatóan mögöttük áll. Ezért is döntöttünk arról, hogy végigvisszük a nyugdíjkorrekciós programo t. Végigvisszük nemcsak azért, mert ez a hiteles magatartás, hanem azért is, mert nyilvánvaló módon a változások terheit azoknak az aktív korosztályoknak kell inkább viselniük, akik képesek nagyobb teljesítménnyel a közösség érdekében alkalmazkodva ezekhez a változásokhoz, még többet produkálni. Azért is döntöttünk úgy, hogy immáron, ha jól emlékszem, idén második alkalommal kiegészítjük a méltányossági nyugdíj forrásait, hogy mindazok, akik különösen nehéz helyzetben vannak a nyugdíjasok körében, külön tám ogatással forrásokhoz juthassanak. Őszintén meg kell mondani, hogy mindezek a lépések, amelyekkel az előbb példálóztam, nem csak a nyugdíjas korosztályokhoz szólnak. Szólnak az aktív korosztályoknak, hogy érdemes egy teljesítő, egy becsületesen helytálló, közterheket viselő életet élni. Érdemes helytállni úgy, ahogy a ma idősebb korosztályok tették, érdemes egy becsületes életet végigvinni, hiszen a társadalom róluk is gondoskodni fog lehetőség szerint, talán a lehetőségek határán is. Szó esett az Idősügyi Tanácsban legutóbb arról is, hogy nemcsak a nyugdíjasokat érintő konkrét és direkt kérdésekben várjuk a társadalmi álláspontjukat, a nyilvánosság előtt való megszólalásukat, és várjuk a véleményüket, hanem természetes módon mindazokban a kérdésekben, amely ekben szükség van véleményükre, tapasztalatukra, bölcsességükre, és mint a társadalom egyik meghatározó csoportja, szükséges az álláspontjuk a konkrét döntések kimunkálásához. Ezért is jelenthettem be miniszterelnök úr megbízásából, hogy még augusztusban k ezdeményezni fogjuk az Idősügyi Tanács összehívását azért is, hogy közösen vitathassuk meg a következő időszakot meghatározó egyik fő programunkat, a konvergenciaprogramot. Ezért is
