Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 11 (14. szám) - A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Mandur László): - TÓTH TIBORNÉ DR. (MSZP): - ELNÖK (Mandur László):
1270 például több hallgató tanul egy családból felsőoktatási intézményben. Ön a múltkor felhozott egy személyes példát, hadd hozzak én is egy személyes példát. Ma már nincs így, egyik gyermekem sem tanul a felsőoktatásban, de volt időszak, amikor három gyermekem tanult. És feltehetően ki tudtam volna fizetni 10 ezer forint tandíjat akkor, akkor is, amikor miniszter voltam, de ha még 10, még 15, még 25 ezer forintot ki kellett volna fizetnem, hangsúlyozom, képviselőtársaim, nem egy, hanem több gyerek után, esetleg három, esetleg négy gyermek után, már nekem is gondot jelenthetett volna. Kérem, fontolják meg azt, hogy a tandíjmentesség természetese n szakmai követelményekhez kötött, de kötött olyan társadalompolitikai feltételekhez is, amelyekkel mindannyian jobbá akarjuk tenni az életet ebben az országban, és azt szeretnénk, ha azok a gyermekek, akik olyan családban nőnek fel, ahol többen vannak, ho zzájuthatnának ahhoz, hogy továbbtanuljanak, és ne állna elő az a helyzet, amely Arany János idején és még sokáig fennállt, hogy az egyik gyerek tanulhat, a többi pedig nem. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (Mandur László) : Kö szönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Tóth Tiborné, a Szocialista Párt képviselő asszonya. Parancsoljon! TÓTH TIBORNÉ DR. (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Valószínűleg a matektanár szól belőlem, amikor azt vetem fel a 21. ajá nlási pont kapcsán, amely nagy népszerűségnek örvend a Ház jelenlévői között, hogy azért vegyük figyelembe, hogy az állam finanszírozza mindenkinek az elsőéves tanulmányait. Ha egy ötéves egyetemi képzésben gondolkodunk, akkor ez egyötöde, azaz a 20 százal éka a tanulmányi időnek. Ez majdnem olyan, mintha az össz hallgatói létszám 20 százaléka állami pénzeken képezhetné magát. Ha ehhez hozzávesszük azt a 15 százalékot, ami benne van az ajánlásban, és a közös részt levonjuk, tehát 35 mínusz, mondjuk, 2 százal ék, akkor a hallgatók közel egyharmada államilag finanszírozott helyeken végzi el az egyetemet. A második megjegyzésem a hallgatói önkormányzatok véleményének idehozása lenne. Három hete Mosonmagyaróváron egy országos hallgatói önkormányzati konferencia za jlott, és a Nyugatmagyarországi Egyetem mosonmagyaróvári karának önkormányzati vezetőjével szoros kapcsolatban álltam, véleményt kértem tőle is és a konferencián részt vevőktől is, és bizony teljesen egyhangúlag amellett foglaltak állást, hogy inkább a ha vi, közel 10 ezer forintos, illetve a második fokozatban 15 ezer forintos tandíj, mint az utólagos képzési hozzájárulás. Ezt kifizethető összegnek tartanák, azon gondolkodnak, hogy hogyan lehetne kompenzálni például a hitelkeret emelésével ezt a havi össze get, amely inkább megfelel a hallgatók céljainak, mint az utólagos hozzájárulás. A harmadik észrevételem pedig: minőségi szakemberként fontosnak tartom, hogy végre a teljesítményorientáltság, azaz a tanulmányi eredmények is megjelennek valahol az egyetemi oktatásképzés támogatásában; nem felelőtlenül, hanem teljesítménycentrikusan fogják kapni a hallgatók a támogatást. Köszönöm a figyelmüket. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Úgy látom, hogy nincs több képvis elői felszólalás. Kérdezem, hogy kíváne még valaki szólni. (Nincs jelentkező.) Úgy látom,
