Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 11 (14. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Mandur László): - BABÁK MIHÁLY (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - TÓTH TIBORNÉ DR. (MSZP):
1250 Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Egyre inkább kedvemre való ez a mai beszélgetés, illetve vita, a mely a közoktatási törvény módosításával kapcsolatban alakult ki. Úgy érzem, hogy nagyon sok dologban egyetértünk nagyonnagyon sokan. Talán a legelején kezdeném: úgy gondolom, hogy minden demokratikus társadalomban minden ember elsődleges célja az kell ho gy legyen, hogy a gyermekeinknek optimális feltételeket biztosítsunk az iskoláztatásban, azaz elsősorban a személyiségfejlesztésben, mert hisz a személyiségfejlesztést szolgálja lényegében az oktatás, a tartalmi tanítás, az oktatási munka is. Úgy gondolom, az mindannyiunk számára világos, hogy az, hogy hova született egy gyerek, nem döntheti el azt, hogy milyen oktatási rendszerben, milyen személyiségfejlesztési lehetőségekkel lép majd be a nagybetűs életbe, hisz a kisgyerekkori dolgok is döntően befolyásol ják a későbbi pályaválasztást. Nagyon sokan hozzászóltak a kistelepülések iskoláinak a védelmében, és engedjék meg, hogy én itt egy személyes tapasztalattal szolgálhassak. Nagynénim Újcsanáloson, egy kis faluban tanított BorsodAbaújZemplén megyében, tőle tanultam meg pedagógusjelöltként a differenciált munka minden csínjátbínját, hisz összevont csoportban tanított, 13., illetve 24. osztályokat tanított együtt. Ez nekem egy kiváló előtanulmány volt a későbbi pedagóguspályámhoz, hogy hogyan lehet egy pic i kis faluban, egy összevont iskolában kiválóan felkészíteni gyerekeket. Abból az iskolából nagyon sokan továbbtanultak, ma is a diplomásaink számát gyarapítják az onnan kikerülő volt diákok. Mondanám a másik példát, amelyet körülbelül egy hónappal ezelőtt hallottam itt, a frakciónkon belül; nem mondom a település nevét, ahonnan az előző hat évben egyetlen diák sem tudott középiskolában továbbtanulni abból a kistelepülési iskolából. Úgy gondolom tehát, hogy rendkívül fontos, hogy a kistelepüléseken élő gyer ekeknek lehetőséget adjunk arra, hogy szülőhelyük vonzásában, a hagyományaik között nőjenek fel, és kialakuljon az az életre szóló kötődés, amely majd visszavonzza őket arra a kistelepülésre. Rendkívül fontos dolog ez, de ezt nem mindenáron kell biztosítan unk. Biztosítani kell azt, hogy egyfajta ellenőrzésiértékelési rendszer tájékoztassa az ott élő szülőket, a fenntartót - mármint a kistelepülésekre gondolok , hogy hogyan működik az ő iskolájuk. A feltételek biztosításán túl tehát ezt a fajta kontrollsze repet is fel kell vállalnia minden oktatási törvénynek. Én úgy gondolom, hogy a most benyújtott törvénymódosítás garanciát kívánna nyújtani két dologra: egyrészt arra, hogy a kistelepüléseken, a kis- és nagyvárosokban és a fővárosban egyaránt megfelelő szi nten folyik az iskolai munka, a pedagógiai munka, másrészt arra, hogy a kistelepüléseken kezdő diákoknak a továbbhaladása egyfajta iskolaszerkezetben szinte garantálva legyen. Ú gy gondolom, hogy folyamatosan tudnunk kell értékelni társadalmi szinten is, de helyi szinten is, hogy milyen munka folyik egyegy iskolában. Ennek az értékelésnek két rendkívül fontos módozatát szeretném megemlíteni. Az egyik azoknak a bizonyos minőségirá nyítási programoknak a szerepe az iskolában, ami nem más, mint egy belső értékelési rendszer, hogy az ott tanítók folyamatosan értékelik a saját munkájukat az adatok alapján, saját fejlődési tendenciájukat figyelembe véve, és külső, konkrét adatokhoz viszo nyítva a saját dolgaikat. (11.40) A közoktatási törvény 99. §ának a módosítási javaslata is ezt célozza meg, hogy amennyiben egy külső mérés bizonyítja, hogy a differenciált minimumot nem éri el abban az iskolában a diákok teljesítménye, akkor azonnal lép ni lehessen, ne várjuk meg, míg ez a hátrány halmozódik.
