Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 11 (14. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): - ELNÖK (Mandur László): - DR. SZAKÁCS IMRE (Fidesz):
1248 Köszönöm szépen, államtitkár úr. Kétperces felszólalásra következik és megadom a szót Hoffmann Rózsa képviselő asszonynak, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjából. DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP) : Köszönöm szé pen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hallgatva a vitát, azt megnyugvással rögzíthetjük, hogy minden megszólaló az oktatás színvonalának érdekében emelt szót. Tegnap ugyanebben a témában interpellációt nyújtottam be, nem kaptam rá megnyugtató választ. Most is az a benyomásom, hogy a különbség az ellentétes nézetet vallók között abban van, hogy a törvénymódosítás beterjesztői az oktatás színvonalának javulását itt most két tényezőtől várják, egyrészt attól, hogy a kisiskolákat hozzácsatolják földrajzilag táv olabb lévő nagy iskolákhoz, másrészt pedig a belső ellenőrzési és minőségirányítási rendszer majd kellő garanciát nyújt a színvonal emelésére. Nos, szakmai véleményem az, hogy az oktatás színvonala nem fog attól javulni, hogy a kisiskolákat tagiskolának mi nősítve nagyobb iskolákhoz csatolják. Sokkal inkább attól várható, ha a nagyrészt rosszul működő, ahogy Tóth Tiborné képviselőtársam is ezt jelezte, belső ellenőrzési, minőségbiztosítási rendszert olyan külső ellenőrzési rendszerrel erősítik meg, amely meg felelő véleményt ad az iskolák működéséről. (11.30) Szeretném felidézni azt, hogy oktatástörténetünk egyik kiváló korszaka a ’30as évekre esett, amikor gróf Klebelsberg Kunó eldöntötte, hogy két és fél kilométernél nagyobb távolságra ne kelljen egyetlen g yereknek se iskolába járni, megtartotta, megerősítette az iskolákat, a szakmai színvonalukat pedig egy külső ellenőrzési rendszerrel erősítette. Úgy gondolom, ez olyan hagyománya a neveléstörténetünknek, amelyről nem volna szabad megfeledkezni. Köszönöm. ( Taps.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. Most megadom a szót kétperces időkeretben Szakács Imre képviselő úrnak. Parancsoljon! DR. SZAKÁCS IMRE (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. A vitát hallgatva egyetértek az államtitkár ú rral abban, hogy a megyének az ellenőrzésben és a kisiskolák tanítási színvonalában szerepe lenne. Kérném, hogy a tárca hozzon egy olyan jogszabályt, amelyben ebben a megyei pedagógiai intézeteknek esetleg nagyobb szerepet ad, mi ebben készséggel partnerek leszünk, hiszen az érdek az, hogy a gyermek, aki az adott iskolába jár, ott egy sztenderdhez közelítő, magas színvonalú ellátást kapjon. Ugyanakkor talán egy picit hadd közelítsem meg ezt a fenntartó önkormányzatok oldaláról is. A megyei önkormányzat elnö keként a területfejlesztési tanács elnöke is vagyok, és amikor kis önkormányzati polgármesterekkel arról beszélgettem, hogy miért nem adtak be pályázatot a fejlesztési pályázatokhoz, a CÉDEhez és a TEKIhez, azt mondták, hogy azért, mert azt a pénzt, amit önerőként ahhoz felhasználnának, azt inkább a kisiskolának a fenntartására fordítják. Azaz, amikor a kis önkormányzatok arról beszélnek és döntenek, hogy kelle nekik az iskola, és ezért hajlandóke áldozni, akkor bizony mérlegelnek, az adott képviselőte stület eldönti, hogy a kistelepülésen mi a fontosabb: egy járdát megcsináljanak, a ravatalozót felújítsák, az orvosi rendelőre költsenek, vagy pedig hogy az iskolát működtessék. Azt gondolom, hogy a parlamentnek is, de egyébként mindenkinek tiszteletben ke llene tartania azt az önrendelkezési jogot, ami az önkormányzatnak az ilyen jellegű döntéseit
