Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 19 (5. szám) - Az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és a költségvetési forrásból származó kamattámogatások után fizetendő járadékról szóló törvényjavaslat; a házipénztár adóról szóló törvényjavaslat, valamint egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról... - ELNÖK (Mandur László):
122 A kormányoldal nyilvánvalóan a törvény szükségességéről beszélt az általánosság jegyében, idézve Herbály Imre képviselő urat: “Tisztelt Bizottság! Mint minden törvénymódosító javaslatnak, nyilván ennek is vannak hibái. Ettől függetlenül, mivel a szándék, az egész törvényjavaslat szándéka támogatható, ezért úgy gondolom, hogy ezt a javaslatot általános vitára lehet bocsátani.” Hasonló szintű kormányo ldali védekezések mellett az ellenzék a realitások talaján egyértelművé tette - Ángyán József professzor úr többszöri hozzászólásával például , hogy gyakorlatilag ez az egész adótörvény a védtelenektől és a kiszolgáltatott kisemberektől veszi el a javakat , és menekülni hagyja a multinacionális tőkét, hiszen a bankrendszert, a biztosítórendszert nem vagy esetleg alig is érinti ez a törvényi előterjesztés. Nem kétséges, az ellenzék nyilvánvalóvá tette, hogy nem más, mint a pénzbehajtás és a letaglózás progra mját nyújtották most önök be. Komoly kérdésként merült fel az ellenzék részéről - Jakab István részéről többek között , hogy miért nem jelezték előre ezt a szándékukat egykét hónappal, még a választási kampány időszakában, hiszen nem mondták meg akkor se m a gazdálkodóknak, hogy ezek szerint járulékfizetésre fogják őket kényszeríteni; hogy ezek szerint 12 százalékon hagyják továbbra is a kompenzációs felárat, és 20 százalékra felemelik az eddig 15 százalékos áfakört, a mezőgazdasági termékek körét, tehát i szonyú nagy, mintegy 9 milliárd forintos veszteséget szenved el azonnal az őstermelői kör ezzel a lépéssel. De ezt a pénzügyminiszter úr pontosan tudja, nyilvánvalóan a szándék is ebben egyértelmű: vesszenek az őstermelők - ezt másra nem lehet lefordítani. Nem kell itt külön törvény az őstermelői státus megszüntetésére, csak az kell - fejtette ki az ellenzék több hozzászólója, Czerván György különösen részletesen foglalkozott ezzel a kérdéssel , hogy 12 százalékon kell hagyni a kompenzációs felárat, 20 szá zalékra felvinni az áfát, és ezzel gyakorlatilag kimúlt az őstermelő, mert az ő terméke ezáltal sokkal drágábban kerülhet csak a felvásárlók kezébe. Godó Lajos még próbálta érvelésével alátámasztani a kormány szándékát, hogy miért szükséges a nyugdíjjárulé kba vonása az őstermelői körnek. Érvelése elég gyenge lábakon állt; érthetően ismét Karsai József vette magához a szót: “Elnézést, nem akartam a vitát bővíteni, de azért egy ilyen, mint én, akinek az óvodában is már szalonnabőr volt a jele, egy parasztnak engedjék már meg, hogy kikérjem magamnak, amit Godó Lajos mondott. Az őstermelő több adót fizet, mint a multi.” És ezt egy rövid számpéldával be is bizonyította, amivel egyet kellett értenünk, mert igaz volt a számfejtése. Meglepetésünkre ekkor kapcsolódot t be az adózás csökkentéséről híres SZDSZ képviselője, Kis Zoltán, aki szintén védelmébe vette a törvényt, hogy vegyük tudomásul, ennek a törvénynek elfogadásra kell kerülnie; igaz ugyan, hogy nem ezzel a gondolattal ültek be a parlamenti széksorokba, de h át nem tudunk mit tenni. Az ellenzék érthető módon az ország félrevezetésének minősítette az eddigi ígéreteket, és a realitások talaján kijelentette, nem adja a nevét az ország népének megsarcolásához. Azt a bajt és azt a válságot, amit önök önmaguknak oko ztak, legyenek szívesek most már az önök kútfejéből megoldani, de ha tehetik, akkor ne az átlag, védtelen lakosság megsarcolásával (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , hanem vonják be a több száz milliárd forintos éves nyeresé gre szert tevő multinacionális nagyvállalkozásokat is. (Az elnök ismét csenget.) Ennek fényében alakult ki az a szavazás, amit ismertettem… ELNÖK (Mandur László) : Köszönjük szépen.
