Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 19 (5. szám) - „Reform vagy megszorítás?” címmel politikai vita - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. KATONA BÉLA (MSZP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. KATONA BÉLA (MSZP):
108 jutnunk, hogy a munkáltatók vállaljáke a bevételek nagyobb terhét vagy a munkavállalók vállalják. Mind a kettőnek vannak előnyei, és természetesen mind a kettőnek vannak hátrányai. Úgy kell ezeket a döntések et meghozni, hogy ne tegyük lehetetlenné a munkáltatókat, a vállalkozókat, és úgy, hogy ne lehetetlenítsük el a munkavállalókat. Az is egy élő kérdés, hogy a járulékok növelésével jussunke többletbevételhez vagy az adók növelésével, és ha igen, akkor mely ik adó növelésével. Igaze az a tétel, hogy a járulék csökkentése foglalkoztatásnövekedést jelent? Nem igaz egyébként. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból.) Igaze az a tétel, hogy az áfa valóban a szegényeket sújtja jobban, mint a gazdagokat? Az is való s kérdés, hogy a tőkejövedelmeket adóztassuke vagy a bérjövedelmeket. Mi úgy gondoltuk most, hogy a tőkejövedelmek felé kell egy kicsit nyitni, hiszen a bérjövedelmeket már eddig is elég tisztességesen adóztattuk. (Font Sándor: Ez melyik törvénytervezetbe n van?) Persze az is fölmerül igazi kérdésként, hogy a gázártámogatást célszerűe a jelenlegi formában fönntartani, ami azt jelentette, hogy azt támogattuk a legjobban, aki a legtöbb gázt fogyasztotta. Igaza van Katona Kálmánnak, amikor azt mondja: nem biz tos, hogy aki sokat fogyaszt, az gazdag. Valóban nem biztos, lehetnek nagycsaládosok is. De azért aki egy kacsalábon forgó villát és még a járdát is gázzal fűti, azt talán nem kellene az államnak támogatni. Tehát meg kellene alkotni azt a rendszert, ami az okat támogatja, akik valóban rászorulnak erre a támogatásra. Azt gondolom, hogy a kiadási oldalon is vannak valós kérdések, hiszen meg kell találnunk, hogy hol van a kiadás csökkentésének valós lehetősége, és hol van a határa. Mi úgy gondoljuk, hogy példáu l az államigazgatáson lehet mit spórolni. Amikor ennek az első intézkedéseit elkezdtük, akkor persze rögtön jöttek a kifogások, hogy nem lehet embereket utcára rakni, nem lehet intézményeket megszüntetni. Úgy gondoljuk, hogy ezen a területen igenis lehet. És úgy gondoljuk, hogy vannak olyan területek, amin nem lehet spórolni. Például a nyugdíjasokon nem lehet spórolni, hiszen az a nyugdíjszínvonal, ami most kialakult, az is éppen csak elegendő esetleg nekik, hogy tisztességesen megéljenek öreg korukra. Mi p ersze szívesen hallgattunk volna itt ötleteket. Olyan ötleteket, amelyeket megfontoltunk volna, amit esetleg beépítettünk volna a majdan elfogadandó törvényekbe, de nem baj, hogy nem voltak ilyenek. Nem az ellenzéknek kell ezekért az intézkedésekért vállal ni a felelősséget. Nekünk kell vállalni. Mi meg fogjuk hozni, és vállalni is fogjuk érte a felelősséget. S amikor strukturális reformokról beszélünk, nem a megszorítás a lényeg, hanem az, hogy hatékonyan működő rendszereket hozzunk létre. Hiszen azért az e lmúlt négy évben, de korábban is azt tapasztaltuk, hogy vannak olyan intézményi rendszereink, amibe rengeteg pénzt öltünk az elmúlt időszakban, nemcsak az előző négy évben, korábban is. Hiszen az oktatásra ma 500 milliárddal többet költünk, mint 2002ben, és az előző négy évben is jelentősen emelkedett az erre fordított összeg - mégis, elégedett ma valaki az oktatási rendszerrel? Hiszen strukturálisan el kell érni azt, hogy ha diplomások kerülnek ki az egyetemekről, azok lehetőleg olyan szakon kerüljenek ki , amire egyébként a gazdaságnak szüksége van. Nem biztos, hogy kommunikátorból kell nekünk évi több ezret képezni, lehet, hogy mérnökből kellene többet képezni, de az is lehet, hogy orvosból kellene többet képezni. (Zaj, közbeszólá sok a Fidesz soraiból.) Nem lehet ezt az oktatást teljesen szabad támogatással elengedni, meg kell nézni, hogy mire van szüksége az országnak. Az egészségügyben ugyanígy jártunk az elmúlt időszakban. Már az Orbánkormány is jelentősen emelte az egészségügy re fordított összegeket. Az elmúlt négy évben több mint 1200 milliárddal fordítottunk többet egészségügyre, mint az előző négy évben. Ennek ellenére nincs
