Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 4 (12. szám) - A közszférában foglalkoztatottak jogviszonyáról szóló törvények módosításról szóló törvényjavaslat általános vitája - HOCK ZOLTÁN (MDF): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
1064 Egyre több kétperces szándék jelenik meg a képernyőn. Megadom a szót Hock Zoltán képvis elő úrnak, MDF. HOCK ZOLTÁN (MDF) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Szabó képviselő úr mondta, hogy az ellenzék leleplezte magát; én meg azt gondolom, hogy nem leplezte le magát, hanem azokat a kérdéseket tette fel, és azokra a körülményekre igyekezett rá világítani, amelyek hiányoznak ezekből az előterjesztésekből. Amikor ön azt mondja, hogy Svédországban 18 százalék, Magyarországon meg 23 százalék, és ez nyilván ordító különbség, azért ne felejtse el, hogy Svédországban a polgárosodásnak nem voltak akkora törésvonalai, mint Magyarországon, és bizony, tetszik vagy nem tetszik, Magyarországon az államnak ezt a fajta gondoskodó szerepét még nem sikerült kiradíroznunk az emlékekből oly mértékben, ahogy az kívánatos lenne. Ezt sem lehetett kihagyni, ha a társad alompolitikai összefüggéseit is vizsgáljuk a kérdésnek. A közoktatás kérdése. Önmagában azzal, hogy a közoktatásban az állam szeretné az eszközeit hatékonyabban használni, nincsen probléma, viszont akkor megkérdezem önöktől, hogy akkor miért nem mertek bát ran lépni. Miért lett elmaszatolva a kötelező óraszámok kérdése? Miért hozzák olyan helyzetbe a munkáltatói jog gyakorlóit, hogy ők heti legfeljebb négy órát elrendelhetnek? Nem tisztázták a fenntartó és a munkáltató viszonyát ebben a kérdésben, nem tisztá zódott, hogy a költségvetési törvénnyel az állami normatívákon keresztül milyen helyzetet fognak teremteni. Ezek a kérdések mind megválaszolatlanok maradtak. Nem tisztázódott az a kérdés sem, ami szerintem alkotmányos problémákat is felvet, hogy egy ágazat i, szakmai feles törvénnyel önök kétharmados törvényeket igyekeznek módosítani, lásd kötelező önkormányzati iskola, intézményműködtetési társulások létrehozása. Ezekre a kérdésekre, azt gondolom, szakmailag megalapozott, adekvát válaszokat kell adni, és n em arra mutogatni, hogy az Orbánkormány mit akart vagy a jegybank elnöke mit akart meg egyebek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) 2006ot írunk, önök kormányoznak; az ellenzéknek az a dolga, hogy kérdezzen, és ha van jó vál asz, akkor nem tudunk mást tenni, mint elfogadjuk. Csak egyelőre a jó válaszok hiányoznak. Köszönöm. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Szabó Zoltán, MSZP, kétperces hozzászólása következik. DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm, elnök úr. Őszintén megköszönöm Hock képvis elő úrnak, ha tolmácsolni kívánja a szavaimat, de szeretném bejelenteni, hogy egész jól el tudom őket mondani én is, úgyhogy teljesen felesleges őket értelmezni, és még inkább félreértelmezni. Én nem azt mondtam, hogy az ellenzék leleplezte saját magát; az t mondtam, hogy az ellenzék nagy diadallal leleplezte azt, amit a kormány amúgy is bejelentett, hogy tudniillik karcsúsítani kívánja a közszférát. Ebben a karcsúsításban - mint jól tudjuk - a jelenlegi közalkalmazotti, köztisztviselői törvényben olyan felt ételek vannak megszabva, amelyekre az állam kénytelen azt mondani a közalkalmazottaknak és köztisztviselőknek, hogy ennyit nem bírunk, ennél valamivel kevesebbet leszünk kénytelenek adni, és ti valamivel kevesebbel lesztek kénytelenek beérni. Ez ilyen egys zerű képviselő úr. (20.50) Ami az állam gondoskodó szerepét illeti, azt mondani, hogy Svédországban kevésbé szoktak hozzá az emberek az állam gondoskodó szerepéhez, mint Magyarországon, az enyhén kacajra fakasztó. A svédnél gondoskodóbb á llam tudomásom szerint a világon nincsen sehol. Ami meg
