Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 19 (5. szám) - „Reform vagy megszorítás?” címmel politikai vita - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. PERJÉSI KLÁRA (MSZP):
105 nők 5 0,7 százaléka dolgozik, azaz fizet járulékot jóval az európai uniós átlag alatt. A lisszaboni stratégia 70 százalékot irányoz elő 2010ig, amelytől mi nagyonnagyon messze állunk. Tisztelt Képviselőtársaim! Ma több nő végez felsőfokú oktatási intézményben, mint férfi. Megkérdezem önöktől, hogyan nélkülözheti a bajban levő gazdaságunk a jól képzett női munkaerőt. Miért kell a gyermekeket vállaló anyáknak hátrányt szenvedni, ha vissza akarnak térni a munkahelyükre, ha szeretnének a hivatásuknak is élni? Milye n társadalom az, ahol a gyermekáldás akadálya a munkavállalásnak? Tisztelt Képviselőtársaim! Tesznek azért önök valamit, hogy hazánkban a gondolkodásmód megváltozzon? Bizony a kormánynak e tekintetben igen fontos feladatai lennének. Persze nemcsak a kormán ynak, hanem az írott és elektronikus sajtónak, az egyházaknak és civil szervezeteknek egyaránt. Tisztelt Képviselőtársaim! Megkérdőjelezem, hogy önök látjáke a statisztikai adatokat, miszerint minden esztendőben egy gyulányi nagyságú településsel, azaz 40 ezer fővel vagyunk kevesebben, hogy felborult a generációs egyensúly, hogy egyre kevesebb a gyermekáldás és a fiatalok házasságkötési kedve. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Minden tizediktizenegyedik házasság felbomlik. Tiszt elt Képviselőtársaim! Javasolom, hogy a különböző rendszerek átalakítása kapcsán legyen arra figyelmük, hogy egy hosszú távra, legalább 25 évre szóló családpolitikai program valósuljon meg hazánkban, amely végre biztonságot, stabilitást és kiszámíthatóságo t jelent a családok számára, amely valóban alapját képezheti a versenyképes gazdaság kiépítésének. Köszönöm szépen, alelnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Szólásra következik Perjési Klára, MSZP; őt követi Kuncze Gábor frakcióv ezető úr, SZDSZ. DR. PERJÉSI KLÁRA (MSZP) : Tisztelt Házelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amióta ember él a földön, a nagy reformok bevezetése sohasem volt könnyű. Magyarországra is ez jellemző. Sőt az 1990. évi társadalmigazdasági átalakulás óta aliga lig született reformdöntés e falak között, holott tudható, ha ugyanazt csináljuk, mint eddig, akkor ugyanazt is érjük el, mint eddig, azaz tovább cipeljük megkövesedett rendszereinket, és le kell mondanunk az Európai Unió nyújtotta óriási fejlesztési pénze k többségéről. Igaz, szinte senki nem elégedett a jelenlegi rendszerekkel, és többkevesebb vehemenciával beszélnek is erről a szószólók. Ám amikor hosszú évek várakozása után végre körvonalazódnak a reformok, és ettől függ a következő évtized fejlesztése, ráadásul nemcsak az ellenzék támadja minden ponton, de többen a reformok követelői közül is. Újkori demokráciánk legfurább vadhajtása - igaz, nem véletlenül - az állandó elégedetlenség, mindig, minden eredményt letagadva, a természetes akadályokat is súly os hibának minősítve odáig jutottunk, hogy a mennyország gondtalan jólétét várjuk el. Szerencsére sem a pokolban, sem a mennyországban nem vagyunk. A földön vagyunk. A földön, ahol mindenért, minden eredményért meg kell dolgozni. Számos jogunk van, de való jában velük csak akkor élhetünk, ha a kötelességeinket is teljesítjük a lehető legtöbben. A gondoskodó állam után sokaknak nehéz szárnyakat növeszteni, és élni az egyéni boldogulás nagyobb és gyorsabb lehetőségeivel. Mégis, egy társadalom akkor működik jól , ha egy oszlop helyett három pillérre támaszkodik: az államra, a gazdaságra, a lakosságra. Mindegyikre.
