Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 4 (12. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - TÓTH TIBORNÉ DR. (MSZP):
1021 Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Azt kell mondjam, hogy Kormos Dénesnek mind az előző, mind a mostani felszólalásával egyetértek. Az előbb számos problémát felvetett a képviselő úr, csak az a probléma, amit most el is ismert, hogy a törvény ezekre a kérdésekre gyakorlatilag nem ad választ. Ez a törvény nem azokat a kérdéseket akarja megoldani, amelyeket ön felvetett, és amelyekben egyetértünk, hogy ezek a problémák olyan problémái a magyar közoktatásügynek, amit meg kell oldani. Az a gond, hogy ez a törvény tel jesen másról szól. Kormánypárti képviselőként finoman elmondta, hogy ez a törvény ma nem azért van előttünk, mert itt most olyan nagy reformot akarunk a közoktatásban hirtelen, és most kitaláljuk, hogyan is alakítsuk át a felsőoktatást és a közoktatást. Ez nem erről szól. Ez a két törvény ma, júliusban azért került a Magyar Országgyűlés asztalára, mert bizonyos anyagi nyomás van ebben a pillanatban a költségvetésen. Mind a közoktatást, mind a felsőoktatást e szemlélet alapján néhány ponton átalakí tjuk. Önök hozták azokat a törvényeket, amelyeket módosítunk. A felsőoktatási törvényt talán márciusban módosítottuk utoljára, a közoktatási törvényt egy kicsit régebben. De az az igazság, hogy hamarosan hozzá kell nyúlni, hiszen a lényeges kérdéseket, ame lyeket ön felvetett, ez nem érinti. Itt arról van szó, hogy megteremtjük a lehetőséget arra, hogy kevesebb pedagógusra legyen szükség. Mindjárt jön a következő törvény, ott majd meg fogjuk teremteni a lehetőséget, hogy könnyebben el lehessen bocsátani a kö zalkalmazottakat, kevesebb végkielégítést kelljen számukra fizetni. Egyébként éppen perceken belül fog kezdődni a következő törvény vitája. A felsőoktatási törvény módosítása is egyértelműen anyagi szempontból történik - próbálnak önök mindent mondani, hog y esélyegyenlőséget teremt. Csak ne nézzék hülyének az embereket, hogy majd a tandíj az esélyegyenlőséget fogja növelni, majd ha az osztálylétszám nagyobb lesz, nagyobb lesz az esélyegyenlőség, majd ha bezárunk néhány települési iskolát, nagyobb lesz az es élyegyenlőség. Önök is tudják, hogy ez nincs így. Abban az esetben egyébként sokkal tisztességesebb lenne a vita, ha elismernék, hogy ez a két törvény, amely előttünk van, pénzelvonásról szól. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Mi ezzel nem értünk egyet, önök meg ezt meg akarják csinálni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.) ELNÖK (Harrach Péter) : Tóth Tiborné képviselő asszonynak adom meg a szót. TÓTH TIBORNÉ DR. (MSZP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Egyben szeretném megköszönni Ángyán képviselőtársam hozzászólását, mert történt valami az elmúlt percekben, ami kezdi visszaadni a hitemet abban, hogy jó helyre kerültem. Ugyanis a gyakorlatból jövök, mint említettem. Azt gondolom, a politikában még kötelezettség eim vannak, csak ez a kettő valahogy eddig nem jött össze, de most látszik valami az alagút végén. A törvény egy keretszabályozás, egy keret ahhoz, hogy a gyakorlat jól működhessen. A feltételes mód rendkívül fontos. Nyilván azon munkálkodunk közösen most itt, hogy ez a törvénymódosítás jobbá tegye azt, ami az eddigiekben a törvényben foglaltatott, és egyben figyelembe vegye azokat a keretfeltételeket, amelyekkel nem tudunk vitatkozni. Mindannyian tudomásul kell hogy vegyük, hogy a megszorító intézkedések, a racionalizálás vonatkozik nemcsak a társadalom többi területére, hanem a közoktatásra is. De a közoktatásban bizonyos dolgokból, amelyek negatív tendenciaként jelentkeznek, hivatkozom én itt Révész Máriusz előző felszólalására, hogy pedagóguslétszámfele sleg fog jelentkezni, amit senki nem vitatott eddig sem... - előnyünkre tudjuk változtatni pontosan néhány olyan dologgal, melyre a tízperces
