Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 4 (12. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - KORMOS DÉNES (MSZP):
1016 Akkor nézzünk egyetkettőt ezzel kapcsolatban! Bukásról is szó volt. Befejeződik az alapkészsége k fejlesztése az általános iskola 4. osztályára? Azt mondtuk, hogy kérem szépen, befejezted a 4. osztályt, föl, vigyázz, lépés indulj, minden rendben van, innentől kezdve lehet tanulni a különböző szaktárgyakat, majd fel lehet venni a fizikát és a kémiát! Kérem szépen, nem érti meg az elolvasott szöveget! A diákok egy jó része nem érti meg a kommunikációs helyzetet ebben az esetben. Ma a magyar közoktatásban - mondtam a kétperces hozzászólásomban - a tanulók egy jelentős része, és nem értelmi fogyatékosságr ól vagy akadályoztatásról van szó, de olyan részképességzavarokkal és problémákkal küzd, amelyek miatt problémája van, és ha nem tudjuk ezt megtalálni, akkor jön egy nagyon komoly gond. Nekem ez alapkérdés. Annál antidemokratikusabb oktatást nem tudok elké pzelni, ha mindenkit egyformán akarunk oktatni. Olyan a világon nincs! Mert különböző személyiségek, különböző problémák vannak! Tehát valójában tudnunk kell biztosítani azt, hogy van, akinek ez megy, van, akinek nem; van, akinek még ezeket a kiegészítő fo glalkozásokat gyakorlatilag az 56. évfolyamban is el kell végezni, és azok a skandináv országok, amelyek tényleg jó eredményt értek el ebben, valójában ezt a folyamatot okosan csinálják. Vagy a tehetséggondozás. Lehet, hogy nem jó hír önöknek, de nemcsak azok a tehetségesek, akik megnyerik a tanulmányi versenyt, és mindenből ötös osztályzatuk van. A tehetségkutatás jelenlegi - és régi - szakmai eredményei és kutatásai alapján azt kell mondani önöknek, hogy a tehetséges népesség egy jelentős része az alulte ljesítőkben van, az iskolai vonatkozásban alulteljesítőknél. És ezeket nem találjuk meg. Mennyivel van kevesebb tehetség egy hátrányosabb helyzetű gyerekben vagy egy romában? Azt mondanánk, hogy kevesebb van? Csak meg kell találni, hogy milyen irányban! Me g tudjuk találni? Mert hozzá tudjuk tenni ezeket az egyéni folyamatokat? Tantárgytanórai rendszerben ezt meg lehet csinálni? Mondja a kollégám, hogy differenciált foglalkozás - ne tessék velem viccelni! Ezt egyéni foglalkozá ssal lehet megcsinálni! De úgy, hogy megkapjam hozzá a szükséges diagnosztikát. Ezért kell megcsinálni, hogy vigyük oda a kistérségbe a szolgáltatást, azért, hogy legyen fejlesztőpedagógus, azért, hogy a kisiskolában ne csak a tanító néni hihetetlen szeret ete és lelkesedése legyen az, ami viszi a hátán az egészet, hanem ilyen speciális esetben kapjon még segítséget, és azt oda tudjuk vinni. Kapcsolatban vagyunk az önkormányzati törvénnyel, a kistérségekkel? A polgármester asszony mondta a mi példánkat: csin áljuk ezeket a hálózatokat, levisszük a diagnosztikát, a képzést, a közalapítvánnyal megtámogatjuk. Fejlesztőpedagógiai programokat, szülői klubokat indítunk, pontosan annak érdekében, hogy működjön. De csak így tudtuk megcsinálni, mert csak az egyik iskol ához rendezve nem tudtuk. Tehetségfejlesztő hálózati programot működtetünk, de csak úgy, ha partnerek a térségek és az iskolák. Legyenek szívesek ezt végiggondolni! Benne van ez a törvényben? Egészében, részletében kifejtve nincs. (Révész Máriusz: Erre gon doltam.) Nem is lehet számon kérni, mert nem az a dolga! Hanem hogy meghatározzon egy irányt, és majd utána jönnek hozzá szépen, sorban a szakmai jellegű törvényi kiegészítések. Egy törvényben részletesen le kell írni egy szakmai programot? Bocsánat, akkor valami műfaji, értelmezési problémánk van! Nem erről szól! Benne van, hogy találjuk meg azt a komprehenzív, egységes iskolai modellt, hogy az általános iskolától akár a szakképzésig és a középiskoláig ne kelljen elmenni, hanem egy rendszerben végig tudjam vinni. Ismerem, fejlesztem, abban az irányban indítom el, ami neki jó,
