Országgyűlési napló - 2006. évi tavaszi ülésszak
2006. június 8 (3. szám) - „Új Magyarország - szabadság és szolidaritás. A Magyar Köztársaság Kormányának programja a sikeres, modern és igazságos Magyarországért 2006-2010” című kormányprogram vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. ORBÁN VIKTOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
66 Tisztelt Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Ismét hintában ül az egész ország. Hétfőn adócsökkentés, kedden adóemelés. Először 50 százalékos béremelés, aztán négy évig semmi, majd tömeges elbocsátá sok. Választás előtt nem lesz fizetős egészségügy - még a gyanút is önérzetesen visszautasítjuk , választás után mégis az lesz. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Aki hintában ül, akit hintáztatnak, az nem halad előre. Egy helyben marad, hiába érzi magát olykor lendületesnek. A hintapolitika valójában a helyben maradás politikája, és ezt a veszélyt testesíti meg az önök előterjesztése. (Taps a Fidesz padsoraiban.) Mi az ellenzék feladata ebben a helyzetben? Az ellenzék feladata, tisztelt hölgyeim és uraim, amivel leginkább tud segíteni Magyarországon, a leginkább tudja szolgálni a magyar emberek javát, az, ha hintapolitika helyett alkotó ellenzéki politikát folytat: megmutatja az irányt, megmutat egy lehetséges irányt, megmutat egy lehetséges jövőt, megmutat egy l ehetséges koncepciót. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Oszt’ jó napot!) Ilyen szemmel is, az alkotó ellenzék szemével is elolvastuk a kormányprogramot. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Először az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy a szerzőkne k nem sikerült jó választ adni a hazánk előtt tornyosuló kérdésekre. Aztán újra és újra elolvasva a kormányprogramot, arra jutottam, az olvasó ráébredhet arra, nem arról van szó, hogy a szerzőknek nem sikerült jó válaszokat adnia a kérdésekre. A helyzet úg y fest, hogy a megfelelő, a legfontosabb kérdéseket sem sikerült beazonosítani. A hazánk jövője szempontjából legfontosabb kérdéseket nem sikerült megnevezni. Márpedig rossz kérdésekre nehéz jó válaszokat adni. Mi, az alkotó ellenzék a következő kérdéseket javasoljuk önöknek, hogy sorolják előre, egyáltalán foglalják bele a kormányprogramba. Első helyen is javasoljuk, hogy foglalkozzanak a népesedési helyzettel. Magyarország tragikus demográfiai helyzetben van. 25 éve csökken a lélekszám, 650 ezerrel vagyun k kevesebben, mint 25 éve, annak ellenére, hogy 180 ezerrel több a bevándorlás révén nyert, mint a bennünket elhagyók révén elvesztett tömeg. A termékenység mélyponton: száz hölgy ma Magyarországon mindösszesen 130 gyermeket vállal. A halandóság magas: Eur ópában a legrosszabbak között van. A jövő pedig jól látható, egyszerű számítás kérdése. 2020ban oda fogunk jutni, hogy azonos lesz a 20 év alattiak és a 65 év felettiek aránya: 2020 százalék, és 60 százaléknyi az aktív korban lévőké. Azt is látjuk, hogy 67 év múlva gyorsulni kezd az öregedés. A Ratkókorszak nagy születési évjáratai elérik a nyugdíjkort. Foglalkozni kellene ezzel a kérdéssel. A határon túli magyarok körében még rosszabb a helyzet. Ráadásul ne kerülgessük a forró kását, mondjuk ki: minden ilyen demográfiai helyzetben lévő ország betelepülési nyomás alá kerül. Magyarország már most betelepülési nyomás alatt áll, annak minden történelmi kockázatával együtt. Előzzük meg a tömeges bevándorlást és a tömeges betelepülést! A demográfiai tendenciá kat ellenezni kevés! A megoldás az, hogy a kormány - bármilyen kormányról is legyen szó a következő időszakban - programja élére, annak középpontjába a családokat és a gyermekvállalást állítja. (10.50) A magyarok családbarátok. Bár nem születik meg minden gyermek, akit a szüleik szeretnének, de a fiatal házaspárok általában két gyermeket szeretnének. Azért mondanak le erről, mert akadályokba ütköznek. A gyermekvállalás Magyarországon ma a legnagyobb szegénységi kockázat. Az adórendszerünk családellenes. Az emberek gyermekvállalási döntési szabadságát korlátozó tényezőket el kellene hárítani, ez volna az igazi liberális politika. A munkaerőpiac családellenes, a részmunkaidők a nők között a 6 százalékot érik el, Európában az átlag 32 százalékos. A kormány maga is gátolja ezt rossz szabályokkal. Ma két embert négy órában foglalkoztatni kétszer annyi pénzbe, kétszer annyi bürokratikus eljárásba kerül, mint egy nyolcórást. Miért szükséges, hogy ez így maradjon?
