Országgyűlési napló - 2006. évi tavaszi ülésszak
2006. június 8 (3. szám) - „Új Magyarország - szabadság és szolidaritás. A Magyar Köztársaság Kormányának programja a sikeres, modern és igazságos Magyarországért 2006-2010” című kormányprogram vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LENDVAI ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
57 (10.00) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, miniszterelnökjelölt úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most a vezérszónokok felszólalásaira kerül sor, a napirendi ajánlás értelmében 3030 perces időkeretben. A vezérszónoki felszólalások között kétperces felszólalásokra nin cs lehetőség. Tisztelt Képviselőtársaim! Így soron következik Lendvai Ildikó frakcióvezető asszony, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka. Frakcióvezető asszony, öné a szó. LENDVAI ILDIKÓ , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Mindig irigyeltem a hollandokat egy nagyon öntudatos közmondásukért. A közmondás így szól: a világot az Úristen teremtette, de Hollandiát a hollandok. A mondás nyilván azért születhetett, mert a hollandoknak szülőföldj ük minden darabjáért valóban naponta meg kellett küzdeni a tengerrel. Most mi is hasonló lecke előtt állunk: megteremthetjük magunknak mi magunk az új Magyarországot. Ez a kormányprogram, mint minden ambiciózus kormány programja, ennek az új Magyarországna k a tervrajza. Az új Magyarország tervrajzát az előbb a miniszterelnöki beszéd elhelyezte a világtérképben; egy nagyon is mozgó, kihívásokkal teli világ térképében. Ha az új Magyarország tervének három itthoni tájékozódási pontját keresem, akkor azt a köve tkezőben találom meg. Az első fontos elem a fejlesztések, beruházások terve, a második az ellátórendszerek, az állam, a mindennapi életkörülményeinket meghatározó intézményrendszer reformja, és a harmadik ennek feltételeként a költségvetési egyensúly helyr eállítása. Persze, ahogy a hollandok sem örömükben harcoltak meg szülőföldjük minden darabjáért, ez is bizonyos fokig kényszerű lecke; eddig egyetlen kormány sem kapaszkodott érte, mi sem. Nagy rosszindulattal azt szokták mondani, hogy a kormányok csak akk or csinálnak valami értelmeset, ha már minden más lehetőséget kimerítettek. Ez természetesen roppant igazságtalan mondás, hiszen az egymást követő kormányok sora számos értelmes dolgot végrehajtott már az országban, így lett politikai és gazdasági rendszer váltás. De az is igaz, hogy talán a kemény kényszerek hiányában az intézményvilág, az ellátórendszerek, a közszolgáltatások problémáit azért mindnyájan inkább a szőnyeg alá söpörtük. Beszélni ezért két dologról szeretnék: mi az oka annak, hogy a szőnyeg al á söprés többé nem folytatható, és mi a célja a változásoknak, amelyek a kormányprogram gerincét alkotják? Az okokról - vagyis arról, mitől szólalt meg éppen most az ébresztőóra a sokáig sokat halogatott teendők tekintetében. Ez a bizonyos vekker részben a világ kihívásaival van összefüggésben, erről jócskán beszélt miniszterelnökjelöltünk. De magyarázat az is, hogy a rendszerek és mögöttük az egész állam, mára eljutottak működőképességük határáig. Mára az egészségügy, az önkormányzatiság legalább annyira konfliktusokat gerjesztenek, mint amennyire megoldani próbálnak. És természetesen azt sem kell letagadni, hogy a vekker megszólalásában a pénzszűke, a költségvetési bajok is szerepet játszottak. Hiszen nagyon sokáig pluszpénzzel lehetett betömni a rendszer ek lyukait, hol ide, hol oda némi pénzt dugva, valahogy tovább működtetni a szisztémát. Ez a pénz többé nyilván nem áll számolatlanul rendelkezésre, de értelme se sok volna a további toldozgatásnak. Egy súlyosan motorhibás autóba hiába töltögetem a benzint , az nem fog többé száguldozni az utakon. Ennek ellenére persze, amíg van benzin, addig az ember próbálkozik, de végül csak rá kell szánnia magát a generáljavításra. Most itt tartunk; mára a fölös benzin, a fölös pénz végképp elfogyott. Tudjuk, hová ment - el is hangzott az előterjesztésben : nem rossz helyre. A rendszerváltás és a különböző rezsimek szociális kárvallottjainak egyfajta kárpótlására ment; több bérre, több nyugdíjra, több szociális juttatásra. Többre, mint amit az államkassza elbírt, pedig a gazdaság növekedési üteme ma másfélszer annyi, mint 2002ben volt. Úgy mondhatnánk, hogy szociális célokra előleget vettünk fel a gazdaság további jó teljesítményének reményében, és ezt az előleget most törleszteni kell. Az előadói
