Országgyűlési napló - 2006. évi tavaszi ülésszak
2006. június 8 (3. szám) - „Új Magyarország - szabadság és szolidaritás. A Magyar Köztársaság Kormányának programja a sikeres, modern és igazságos Magyarországért 2006-2010” című kormányprogram vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - SZŰCS LAJOS jegyző: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök-jelölt:
54 modern, fejlett nyugatos világot teremteni. De itt nem egyszerűen egyensúlyteremtésről van szó. Az egyensúlyteremtés követelményét össze kellett illeszteni az országreform lehetőségével, a szükséget a lehetőséggel. Jó egy héttel ezelőtt is mondtam már pár mondatot ebben a Házban, és azt ellenzéki oldalról némi felzúdulás is követte, ezért most fordítva kezdem ugyanazt az érvelést: az elején mondom el azt, amit akkor a gondolatsor végén mondtam. Nem kétséges az én számomra, hogy a magyar gazdaság egyensúlyi problémáiért a többségi felelősséget nyilvánvalóan az előző kormány viseli. Ez nem kérdés! És ez attól függetlenül igaz, hogy az egyensúly megbomlásának folya mata az előző kormány hivatalba lépése előtt kezdődik, amikor Magyarországon elindul a korábbi időszak gazdasági és társadalompolitikájával való szakítás, és egyre többet és többet próbál magára vállalni az állam, egyébként nyilvánvalóan szociálisan sok es etben vagy túlnyomó többségben indokolható okokból. Az elmúlt hat év története nagyjából úgy írható le e tekintetben, hogy 2001ben elindul a köztisztviselők 50 százalékos béremelése, majd ugyanakkor elindul az a lakástámogatási rendszer, amely mára a 2002esnek a négyszeresét jelenti költségvetésben - az akkori 60 milliárd helyett mostanra 240 milliárdot ; mi kétségtelen módon folytatjuk ezt a gyakorlatot 2002 után. Azt mondtuk, ha az Orbánkormány a köztisztviselőknek emelt 50 százalékkal, akkor mi is va gyunk olyan legények a gáton, mi meg emelünk a közalkalmazottaknak 50 százalékkal. Ha az Orbánkormány a lakástámogatás rendszerét nyitotta ki, és többszörösére növelte az állami támogatás potenciálját, akkor pedig mi ezt ki fogjuk nyitni a nyugdíjasok fel é. Négy nagy szociális döntés született 2001 és 2003 között: a köztisztviselők 50 százalékos béremelése az Orbánkormányhoz kötődik; a lakástámogatási rendszerben az állami szerepvállalás többszörösére növelése az Orbánkormányhoz kötődik, mi ebből elkezdü nk visszavenni; a közalkalmazottak 50 százalékos béremelése hozzánk kötődik; és a tizenharmadik havi nyugdíj bevezetése és még nagyon sok nyugdíjlépés szintén hozzánk kötődik. Majd elindul egy erős építkezés és modernizáció, döntően autópályákkal, és valób an, az állam egyre többet és többet vállal magára, szociálisan és modernizációs szempontból indokoltan; költségvetési és csak költségvetési szempontot tekintve némi romantikus ideáktól is talán vezetve. A magyar gazdaságpolitikát a szociális romanticizmus attitűdje hatotta át. Azt gondoltuk, hogy az, ami szükséges, az feltétlenül lehetséges. És nem azért nem lehetett ebben az elmúlt hat évben egyik éjszakáról a másikra hirtelen csak kiigazítani, merthogy nem volt meg hozzá a bátorság, hanem mert ez így önma gában nem lett volna több, mint a költségvetési tételek megkurtítása, és azt mondani az embereknek, hogy kérem szépen, tessék, itt van. Ennél több kell! Tudniillik soha nem könyvelők tettek egyetlenegy vállalatot sem versenyképessé és sikeressé. Átírni köl tségvetési tételeket nem nehéz. Arra a pillanatra kellett várni, amíg Magyarország megérti, hogy gazdaságpolitikai és társadalompolitikai fordulatra van szükség; arra a pillanatra kellett várni, amikor összekapcsolódhat az országreform a pénzügyi, államház tartási egyensúlyteremtés lehetőségével. Ez a pillanat ezzel a kormányváltással jött el. Ez a pillanat itt van. Ez az a pillanat, amikor Magyarországon, miközben nyilvánvalóan sok száz milliárd forintot kell az államnak saját költségvetésében a mai tendenc iákhoz képest megtakarítania, ezt olyan pillanatban tudja megtenni, amikor pedig ezermilliárd forint fog a magyar gazdaságba kívülről bejönni. Azaz az állam működésének átalakítása az egyik oldalon a spórolás, a másik oldalon pedig kiegészül a fejlesztési lehetőségek soha korábban nem látott bőségével. Ilyen módon, amit csinálunk, az nem kiigazítás, hanem egy olyan országreform, amelynek megteremtjük a feltételeit az állam működésének átalakításával és a pénzügyi egyensúly megteremtésével. Nem titkolom, ahh oz, hogy ezt meg tudjuk tenni, már az idén is hozzá kell nyúlni a költségvetéshez. Ha egy találós kérdést szeretnék feltenni, akkor azt mondanám, tudjáke, hogy a magyar költségvetéspolitikában mit is jelent a bűvös 8as szám; de hát itt nem a találós kér dések ideje van. Minden választási évben a magyar költségvetés hiánya majdnem kereken 8 százalék volt. 1994ben is, 1998ban is, 2002ben is.
