Országgyűlési napló - 2006. évi tavaszi ülésszak
2006. június 8 (3. szám) - „Új Magyarország - szabadság és szolidaritás. A Magyar Köztársaság Kormányának programja a sikeres, modern és igazságos Magyarországért 2006-2010” című kormányprogram vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - SZŰCS LAJOS jegyző: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök-jelölt:
49 De milyen is ez a világ? Az elmúlt tizenöt évben is - nyilván nem geológiai értelemben, hanem társadalmi, gazdasági, politikai értelemben, kulturális értelemben - kisebb lett, és ahogyan mostanában egy nagyon sikeres könyv címe is mondja, laposabb. Olyan lett a világ, ahol sokkal inkább egymás mellé kerülnek teljesítmények, hogy minden korábbinál é lesebb, kitapinthatóbb és globálisabb a gazdasági és a kulturális verseny, hogy régiók és kultúrák együttműködése, versengése határozza meg ma a globális létezést, hogy ebben három nagy gazdasági és kulturális erőcentrum az, amely leginkább alakítja a vilá g sorsát - ÉszakAmerika, Európa és mondjuk úgy, hogy a széles értelemben vett Ázsia és DélkeletÁzsia , de ugyanakkor komoly kihívás érkezik ebben a világban egy újfajta baloldali politikát egyre inkább magáévá tevő DélAmerikából, és látjuk, hogy újfajt a kihívások vannak társadalmi és természeti értelemben is, ebbe most nyilván nem mehetünk bele. Beszélhetünk globális terrorizmusról, biztonsági kihívásról vagy éppenséggel a globális felmelegedés ezernyi problémájáról, csak utalok rá. Ebben a térben próbá lja meg Magyarország megkeresni a maga dolgát. Egyetlenegy dolog vált egészen nyilvánvalóvá és biztosabbá: verseny, verseny és verseny, ami a világ képét befolyásolja. Verseny a kultúrák, verseny a gazdasági teljesítmények között elsősorban, verseny a poli tikai teljesítmény között is. Magyarország a versengő világ egyik legfejlettebb régiójának részeként létezik. Az a kérdése Magyarországnak, hogy képese ennek az új világnak új szabályait és új tendenciáit a maga javára fordítani, vagy megpróbál elmeneküln i ez elől. Milyen Magyarország mindeközben? A legegyszerűbb válasz az, hogy rendkívül sokarcú. Van egy rendkívül nagy történelmi teljesítménye, nyilvánvalóan ez fog majd erről a korról leginkább megmaradni rólunk, 1989 és 2004 között a nagy rendszerváltás időszaka, a tizenöt éves hosszú évtized, a nemzeti progresszió szükségszerű és elkerülhetetlen, nagy beköszönése egy átfogó, nagy programmal, a szociális piacgazdaság megteremtésével, a parlamentáris demokrácia megteremtésével, az európai és atlanti együtt működés új kereteinek megalkotásával. Ez egy időtálló, versenyképes keret. De az is világos, hogy ezt a keretet meglehetősen ellentmondásosan sikerült berendezni. A nemzeti siker mögött, az össznemzeti siker mögött, amelyről majd biztosan meg fognak emléke zni a történelemkönyvek, nagyon sokfajta egyéni küszködés és küzdelem van, hogy miközben a közösség maga sikeres volt az elmúlt tizenöt évben, e mögött a siker mögött már rendkívül változatos emberi sorsok vannak: sikeres családok és bezáródó életlehetőség ek; ragyogó gazdasági, kulturális és sportteljesítmények, világra szóló tudományos sikerek és elveszni látszó lehetőségek; gyarapodó városok, időnként lemaradó vidék és sáros utakkal jellemezhető távoli falvak. Minden van Magyarországon. Beköszönt egy mode rn, nyitott világ, amely aligalig különbözik a tőlünk pár száz kilométerre nyugatra levő sokkal fejlettebb vidéktől, de bizony itt van a lemaradás és az elveszett lehetőségek sora is. (9.20) Hogyan lehet ebben a világban rendet teremteni? Mi az igazi kihí vás? A nagy nehézséget az okozza, hogy egyik oldalról látjuk, hogy diktálja a versenyt a világ, ez elől nem lehet kitérni, a másik oldalról az emberek pedig éppen korábban megvolt és mára elveszettnek hitt biztonságukat féltik. Verseny és/vagy biztonság? - teszik fel sokan a kérdést, a biztonság alatt nem egy esetben a változatlanság biztonságát értve. Miközben szinte minden változik körülöttünk, úgy megőrizni a biztonságot, hogy mi megállítjuk az időt, megállítjuk a változást a határainknál - nem fog menni ! Őszintén szólva, Magyarország az elmúlt években egyre inkább ebben a dilemmában vergődik. Az egymással is versengő politikai felek nem egy esetben éppen azt vetik egymás szemére, hogy az egyik a másiknak azt mondja, hogy mert te azt hiszed, hogy a versen y mindent meg fog oldani, mert te nem vagy képes megvédeni a magyar érdeket, a másik pedig azt mondja, hogy ugyan kérem, ha csak védekezel, akkor el fogsz bukni, aki védekezik, alulmarad. És az igazi nagy szintézis, hogy hogyan lehet biztonságot és verseny t együttesen ajánlani, és győztessé tenni az országot - na, ebben van a legnagyobb adóssága Magyarországnak.
