Országgyűlési napló - 2006. évi tavaszi ülésszak
2006. május 30 (2. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök-jelölt:
25 oldalról valamit mondunk, hivatalosan kijelentünk, deklarálunk mint elveket, és végül nem ez történik. Az történik - és még egyszer mondom, mindenki kormányzott már , hogy nagyjából a mai struktúrában helyettes államtitkárok szintjéig, egészen k evés kivétellel, egészen kevés kivétellel valamennyi kormány átalakította a minisztériumok működését, valamennyi kormány azt igényelte, hogy egy átfogó, mély, a közvetlen igazgatásin talán valamivel túlnyúló lojalitás is megjelenjen. Hozzáteszem, nem csodá lkozhatunk ezen, mert jól látjuk, teljesen természetes, hogy Magyarországon vannak olyan civil szervezetek, amelyekről pontosan tudjuk, hogy bal- vagy jobboldali szervezetek - ó, az ég bocsássa meg nekem, hogy egyáltalán ilyeneket mondok! ; vannak olyan é nekesek, akik bal- és jobboldali énekesek; vannak olyan labdarúgóedzők, akik bal- és jobboldali labdarúgóedzők. A rendszerváltás után elindult a politika hódító útjára, hihetetlen tempóban és mélységben politizálja át nem egyszerűen az igazgatást, hanem a kultúra, a tudomány, a szabad civil szerveződés világát. Folyik egy kettős beszéd az országban, mert abban a pillanatban, ha egyébként nem húzzuk meg a határt, akkor minden relativizálódik, és ez azt jelenti, hogy folyamatosan egyre mélyebbre és mélyebbre hat le a puszta, nyers politikai szándék és akarat érvényesíthetősége a társadalomban. Itt a mérceszabó - be kell valljam - nem is elsősorban a normaalkotó, hiszen normákat tudunk mi alkotni. A mérceadó az a politikai kultú ra, amit hordoz a mi politikai elitünk, ez a politikai kultúra pedig az elmúlt tizenöt évben egy hódító jellegű politikai kultúrává vált - most is az udvariasság és egy másfajta politikai vita megnyitásának elkerülése miatt fogalmazok többes szám első szem élyben. Ez itt az igazi fő probléma! Csak akkor lehet erős, garanciális védelmet nyújtani az igazgatásnak, ha első lépésként megszüntetjük a nyilvánvalóan hamis beszéd gyakorlatát, világossá tesszük, hogy meddig terjed a politika akaratérvényesítő képesség e; ott viszont erős normákat és erős védelmet kell alkotni. (15.20) Ezt a két lépést együtt kell megcsinálni. Ez az alkotmánymódosítás elvégzi a munka egyik felét, és vár ránk egy másik fele. Hogyan kívánunk normák alkotásával, magatartási szabályok alkalm azásával, magatartási kódexek alkalmazásával nagyon világos választóvonalat húzni igazgatás és politika közé? Az ünnepi beszédek és a parlamenti szónoklatok világa mögött egy sokkal durvább világ húzódik meg, elválik egymástól a beszéd és a cselekvés most már soksok év óta. Azt mondjuk, hogy véget kell ennek vetni. Azt mondjuk, hogy tiszta vizet kell önteni a pohárba, világossá kell tenni a felelősségi viszonyokat. Erre utal ez a módosítás. Azt tudom mondani, hogy az elmúlt 1516 évnek ez is az egyik tanul sága. És ha elrontottuk, mert az a mérce valóban, amit Boross Péter miniszterelnök úr említett, akkor közösen rontottuk el, nem méricskélve megint ebben a kisebb és nagyobb felelősség kérdését. Példának okáért úgy lehet ezen változtatni, hogy ha ennél viss zafogottabb, ennél együttműködőbb, ennél nyitottabb magatartást tanúsítunk, és folyamatosan arra törekszünk, hogy elfogadja mindenki. Persze, mindig a kormányé a vezető szerep, hogy a kormányzati politikai hatalom térben, időben korlátozott, és ez a normál is. Együtt kell tudni élni a sokféleségnek, de ehhez az kell, hogy a teremben ülő politikusok mindegyike tartózkodjon olyan politikai üzenetek küldésétől, hogy mi vagyunk az egyetlen, az igaz és a kiválasztott, mi vagyunk az igaz magyar haza képviselője, m ert ha ezt üzenjük, akkor azt üzenjük mindenkinek, hogy lényegében bármi megtehető, hiszen az igaz ügy, a szent ügy, a haza ügye előrébb való, mint az írott jogi norma. Azaz ha a politikai felek között az a legitim, demokratikus méltányosság lesz az uralko dó, ahol konzervatív és liberális védi szociáldemokrata érvelését és erkölcsi, politikai legitimitását, és azt mondja, hogy létezik egy közös demokratikus felelősség, amelyben nem engedem bántani a riválisaimat sem, ugyanakkor zárok azok felé, akik szélsős éges politikai irányzatokat képviselnek, akkor egyetlenegy politikusnak sem lesz bátorsága folyamatosan tágítani a határokat, és ösztönözni, hogy a politika elinduljon hódító útjára. Erről szól, ez az igazi kérdés, ez az igazi politikai dilemma
