Országgyűlési napló - 2006. évi tavaszi ülésszak
2006. június 9 (4. szám) - Az ülésnap megnyitása - „Új Magyarország - szabadság és szolidaritás. A Magyar Köztársaság Kormányának programja a sikeres, modern és igazságos Magyarországért 2006-2010” című kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
179 Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Megadom a szót Csáky András képviselő úrnak, MDF; őt követi Gy. Németh Erzsébet képviselő asszony, az MSZPtől. DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! Bár a választási kampányban a politikai pártok eléggé csínján bántak az egészségügy fejezetével, ille tve nyilvánvalóan a sajtó jóvoltából is csak egy kérdéskörre, a biztosítási jogviszonyra fókuszálódott a polémia, hisz a felhatalmazást kapott koalíciós pártok között ebben a kérdésben éles vita alakult ki. De hál’ istennek, úgy tűnik, a szolidaritási elvű , megbonthatatlan társadalombiztosítási alapú kockázatközösség fennmarad, azonban változatlanul - mint ahogy az elmúlt időszakban - több alkalommal felhívtuk a kormány figyelmét, hogy a jelenlegi alkotmányos keretek között aggályos az az átalakítási tervez et, ami csak jelzésértékűen jelenik meg a kormányprogramban. Az alkotmány vonatkozó rendelkezése 1989ben került módosításra, és nagyon sokan ülnek itt a Házban, akik 1991ben annak az országgyűlési határozatnak a megalkotásában részt vettek, amely egyérte lműen kimondja a 10. pontjában azt, hogy a gyógyítómegelőző ellátás szolgáltatásait biztosítási jogalapra kell helyezni. Ugyanez a határozat záró pontjában a kormányt felkéri, hogy az átalakításhoz az alkotmányos szabályozási kérdéseket dolgozza ki. Ebből következően az akkor hatályos és azóta hatályos alkotmány a biztosítási rendszer feltételeinek nem felel meg, erre szeretném felhívni a figyelmet. De aki a kormányprogramot izgatottan várva vette a kezébe, hogy megtudja, a következő négy évben a magyar eg észségügyben mi fog történni, úgy gondolom, csalódnia kellett, hisz nagyon általánosan fogalmazva, bizonyos területeket érintve, de a lényeget nem kidolgozva olvashatott a magyar egészségügyről, sőt félelmei fokozódhattak, hiszen ha a bevezető részben a kü lönböző megszigorításokról beszélünk, akkor az eddigi tapasztalatok alapján az juthatott az eszébe, hogy ismételten forráskivonás fog bekövetkezni. A kijelölt miniszter úr meghallgatása a bizottság előtt sem oszlatta el ezeket a kételyeket, sőt a tegnapi v ita során elhangzott hozzászólások erősítették ezt; elég csak utalnom Kóka kijelölt miniszter úrnak arra a kijelentésére, hogy az egészségügyi közkiadások kezelhetetlen mértékig nőnek. (9.40) Tisztelt Képviselőtársaim! Ma Magyarországon fejenként 400 eurót költünk egészségügyi ellátásra, és ez magában foglalja a gyógyszertámogatásokat is, ami arányait tekintve úgy tűnik, hogy valóban magas, de erről egy kicsit később. Tőlünk kicsit nyugatabbra, de talán most lassan keletebbre is ennek többszörösét fordítják erre, tehát egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy kezelhetetlen mértékig nőnek ezek a kiadások. Nagyon izgalmas rész a kapacitások kérdése. Egy mondat van a programban a kapacitásokról: ígéretet tesz arra, hogy 2008ra a kapacitásokat a szükségletekhez f ogják igazítani. Ezt ígérgetjük már évek óta, arról nem beszélve, hogy a szükségletek meghatározása valós morbiditási és mortalitási adatok hiánya miatt elég nehéz, de ezen lépjünk túl, megvan a tudományos módszer. Az ügy pikantériája az, hogy az a koalíci ós partner kapta meg a tárca vezetését, amely koalíciós partner Budapesten is regnál. Tudjuk jól, mondjuk ki őszintén, a kapacitások aszimmetriája nagyobbrészt Budapestre koncentrálódik. Ez nem jelenti azt, hogy Budapesten sok van, de ha országosan megnézz ük a kapacitásokat, akkor bizony hihetetlen aszimmetria látható. Ha az adatokat megnézzük, akkor pont a két kiemelt betegségcsoport - ami a kijelölt miniszter úr expozéjában is itt a Házban szerepelt , a szív, érrendszeri és a daganatos betegségcsoport e llátása esetében a kapacitások több mint 40 százaléka, és így természetesen a források több mint 40 százaléka Budapestre koncentrálódik. Kételyeink vannak, hogy lesze erő ezeken az arányokon változtatni. Lehet változtatni, nem feltétlenül Budapestet kell megnyírni, hanem az ország többi régióját megfelelő ellátáshoz juttatni.
