Országgyűlési napló - 2006. évi tavaszi ülésszak
2006. június 8 (3. szám) - „Új Magyarország - szabadság és szolidaritás. A Magyar Köztársaság Kormányának programja a sikeres, modern és igazságos Magyarországért 2006-2010” című kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - HARRACH PÉTER (KDNP):
136 gazdaságról, minket irigylő franciákról, németekről, spanyolokról szólt, és a felébredés, hogy nagy baj van. Ahogy olvassuk a program címlapján, új Magyarországot kell építeni. Egy paradoxon, hogy mintegy a partvonalon kívül állóként az új világot értő, alakító nemzeti sokaság felemelkedésének ügye újra összekapaszkodhasson. Kérdezem, mi volt az akadálya az előző négy évben, hogy ez nem történhetet t meg. Sikeres Magyarországot teremtünk, amely nem menekül a globális verseny elől, megküzd nemzeti érdekeinkért, és az élre tör. Prohászka mellett csak nem tanulmányozta a honfoglaló magyarok szokásait is, miszerint ha felülkerekedni látszik a baj, az ell enség, akkor hátrálunk, hátrálunk, menekülünk? Így fordulhatott elő, hogy amikor 2002ben Magyarország az uniós csatlakozó országok élvonalába tartozott, mostanra valahol sereghajtóként kullog, most felébredtünk, és meghirdessük, nem menekülünk tovább, az élre törünk. Nyugatos életminőséget, környezetet kívánunk teremteni, építünk iskolákat, kórházakat, szabályozunk folyókat, építünk csatornákat. Kérdezem, az elmúlt négy évben miért nem csináltuk meg. Miért merült a Vásárhelyiterv valahol a feledés homályá ba? Miért kell most nap mint nap esténként aggódva nézni, hogy mi történik a Hernád, a Tisza völgyében? Mert megcsináltuk - olvastuk a választások előtt plakátokról, sajtóból. Megcsináltuk, megcsináltuk. Most pedig mit hallunk? Változások, reformok sokaság a kell. Később: változtatni, változtatni kell. Örülök, hogy a gyér sajtótámogatottság ellenére a mi választási óhajunk, hogy Magyarországnak változásra van szüksége, átment, és megjelent, legalábbis óhaj szintjén. De érződik, hogy kiderül, hogy itt valami sandaság van. Ki a felelős? Bűnbakot kell keresni. Az új kormány sanda mészárosként körülnéz, és nézi, miközben az emberek tanulnak, házakat építenek, hiteleket vesznek fel, aközben az állam mozdulatlan marad. Megvan a bűnbak. A bátor igazságok helyett fél igazságok, az alig leplezett hamisságok formálják az államélet bántóan nagy részét, és - írja a miniszterelnökjelölt úr - a változást az államon kell kezdeni, hogy az állam ne akadályozó tere, hanem segítő partnere legyen életünknek. Kérdezem minisztereln ök úrtól XIV. Lajos nyomán: ki az állam? Az állam én vagyok? (Gyurcsány Ferenc: Nem.) A kampány előtt, a felébredés előtt: megcsináltuk, megcsináltuk. Most egy kicsit tompult: tudjuk, tesszük a dolgunkat egy jobb, igazabb világért. Miniszterelnökjelölt úr , azt hiszem, ez a kormányprogram nagyrészt azoknak a problémáknak a feltárása, halmaza, amik talán nem is léteznének az önök négy éven keresztüli áldásos tevékenysége nélkül. Amikor így fejezi be, hogy egy igazabb, jobb Magyarországért, jó kereszténydemok rataként azt mondom: úgy legyen, ámen. (Taps az ellenzéki padsorokban.) (17.40) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Kétperces felszólalás következik. Megadom a szót Harrach Péter képviselő úrnak, KDNP. HARRACH PÉTER (KDNP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtár saim! Magyar népünk azokra bízta az ország sorsának rendbetételét, akik elrontották azt, ez a kormányprogram hivatott arra, hogy ezt bemutassa. Többször elhangzott ma már, hogy legnagyobb hibája, hogy nem a választási program folytatása, mások voltak az íg éretek, és más szerepel a kormányprogramban. Arról szeretnék néhány szót szólni, hogy legalább ekkora hiba az, hogy kimaradt belőle az, aminek benne kellett volna lennie. Nem is az a legnagyobb baj, hogy azt állítja, ami szerepel benne, hanem hogy nem szól arról, amiről szólnia kellene. Alapvető különbség a két oldal gondolkodása között az az ember- és társadalomkép, ami mind a két oldalon más és más: mi közösségekre épülő társadalomban gondolkodunk, a szociálliberális oldal individuumokra épülő társadalomb an. Beszéljünk néhány szót azokról a közösségekről, amelyekről elfelejt említést tenni ez az irat: család, egyházi közösség, nemzet. Nincs mondanivalója a családról, csak annyit tud mondani, hogy “a családtámogatási rendszert megváltoztattuk”. Valóban, sok kal igazságtalanabb lett, sokkal
