Országgyűlési napló - 2006. évi tavaszi ülésszak
2006. június 8 (3. szám) - „Új Magyarország - szabadság és szolidaritás. A Magyar Köztársaság Kormányának programja a sikeres, modern és igazságos Magyarországért 2006-2010” című kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP):
118 árké pzési rendszerbe kerüljön, hogy a hatékonyság növekedjen, tehát ennek a törvénynek a hiányát régóta érezzük. Lehet, hogy egy közszolgáltatási hivatal is kellene ehhez, a törvény egy vízi közművel foglalkozó hivatalban gondolkodik. Azt hiszem, az összes ily en típusú közszolgáltatás egy hivatalban kezelhető lenne, a takarékosság jegyében ez lenne az üdvös. Az Energia Hivatal önállóan működik. Néhány szót szólnék még az energiapolitika kérdéséről. A megújuló energiák kellő súllyal vannak kezelve a programban. Kevés a konkrétum, de az üzenet mindenképpen olyan, ami üdvözlendő. Ami szerintem nem kellő súlyt kap, és sokkal nagyobbat kellene kapnia, ez a takarékosság, az energiatakarékosság kérdése. Elég közhelyes az a mondat, hogy a meg nem termelt energia a legol csóbb és a legtisztább, ebben nagyot lehet fogni. Komplett erőműveket lehet megfogni, ha a gázkészülékekre egy jó programot indítunk. Gondoljanak az elavult, rossz gázmelegítőkre a lakásokban, 2030 százalékos hatékonysággal; ma már 6070 százalékos készül ékek vannak. Ezen az úton nagy sikert lehetne elérni, erre felhívom a figyelmet. Végezetül szólnék néhány gondolatot az árakról. A Demokrata Fórumnak az az álláspontja, hogy költségalapú ár kell, meg kell fizetni azt az árat, amibe az előállítás kerül, de ezt nagyon szigorú ellenőrzés mellett kell megfizettetni. Tehát az árképzést nagyon keményen kell szabályozni, ugyanakkor arra hívom fel a figyelmet a híreket olvasva, nehogy azt higgyék, hogy a kisfogyasztó a szegény, a sokat fogyasztó meg a gazdag. Ez ne m így van! Azt gondolom, hogy vannak fiatal menedzserek, egyedül élő emberek, akik kis lakásban keveset fogyasztanak, miközben jól keresnek, és vannak nagy családok, akik házban élnek, sokat fogyasztanak, sok gyerekkel, nagymamával, tehát olyan közösségben , amelyik sokat fogyaszt. A tervezetek, amelyeket eddig ismerek, ilyen szempontból nem jók. Az lenne a kívánatos, hogy fizesse meg mindenki rendesen az energiaköltségét, és aki rászorul a támogatásra, az kapja meg. Így azt a közel 200 milliárdos kiadást, a mit erre költünk, szerintem 5060 milliárdból meg lehetne oldani, ha jól célzottan megtaláljuk - és ezt önkormányzaton keresztül , és akkor meg tudnánk oldani egy olyan jelentős problémát, ami évek óta feszíti a költségvetést. Kérem, hogy ennek szellemébe n járjanak el. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az MDF soraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Megadom a szót Gőgös Zoltán képviselő úrnak, MSZP; őt követi Szijjártó Péter, a Fidesz részéről. GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Az elmúlt évek, de különösen az uniós csatlakozásunk óta eltelt két év, azt hiszem, mindannyiunk számára világossá tette, hogy a mezőgazdaság és ezzel együtt a magyar vidék csak akkor lehet sikeres, ha alkalmazkodunk a világban zajló folya matokhoz; ha nem azt választjuk, hogy önellátók és bezártak leszünk, hanem felvesszük a kesztyűt, és megvívjuk azt a versenyt, ami előttünk van. Úgy gondolom, ez egy elég nehéz feladat, hiszen a világ feltörekvő államai egyre nagyobb kihívást állítanak Eur ópával és ezáltal nyilván velünk szemben is. Az uniós csatlakozás nálunk is, ahogy minden korábban csatlakozott országban, belső piacvesztéssel járt. Azt is látjuk, hogy a mai versenyben talán fontosabb a szervezett értékesítés, mint a profi termelés. Szer encsére azért úgy tűnik, ezen lassan túl vagyunk, hiszen most már elmondhatjuk, hogy a piacvesztésünk megállt, már ami a belső piacokon történt, a magyar fogyasztók egyre inkább keresik a biztonságosabb hazai élelmiszereket. Azért is fontos belső piaci poz ícióink erősítése, mert ezáltal exportlehetőségeink is bővülhetnek. Azt is be kell látnunk, hogy hiába vagyunk gabonatermelő nagyhatalom, ha az ország rossz logisztikai helyzete miatt a világpiacon esélyünk sincs a tengeri országokkal szemben. Átmenetileg segített és segíthet még néhány évig az uniós intervenciós rendszer, de abban senkinek kétsége ne legyen, hogy ez a rendszer hosszú távon nem fenntartható.
